Ünnepek és hétköznapok a történelemben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 3. (Nyíregyháza, 1999)

Szabó Sarolta: Mestertaksa, mesterasztal (A céhek belső élete és működése Nyíregyházán, Nagykállón, Nyírbátorban)

címet. A vándorlásból visszatért legény remekelési szándékát a céhmesternél jelentette be, akinek egyúttal bemutatta a tanulólevelét, vándorkönyvét, keresztlevelét és a (mezö)városi tanács igazolását, hogy az adott település polgára. Ezután a céh mesteresztendőre bocsátotta a jelöltet, aki ez idő alatt felkészült a remeklésre. Minden céh a saját szakmájának egy-egy jellegzetes termékét szabta meg mesterremekül. A nagykállói csizmadiák (1648-ban) három remek készítését írták elő: egy száras csizmát egyetlen varrással, sima és egyenes sarokkal, egy ún. gyulai papucsot és egy solyát (török eredetű cipő).

25 A nyíregyházi szűcsöknél egy ködmönt kellett készíteni. Bizonyos időközönként sor került a remekek megváltoztatására, ahogy változott a divat, növekedtek a nyersanyagárak. Ez a tendencia figyelhető meg a nyíregyházi szűcsöknél is, ahol 1818 és 1850 között háromszor módosították a mestervizsgára készítendő remekeket.

26 A remekmunkát a legénynek egyedül kellett elvégeznie a legjobb anyagból, saját költségén, szigorú ellenőrzés mellett. Sem mester, sem legény nem segíthetett a remekkészítésnél; erre szigorúan ügyeltek a látómesterek. Őket a céh rendelte ki a remekkészítés ellenőrzésére. A remek elkészülte után, ha az megfelelt a kívánalmaknak, a legényt felvették a mesterek sorába. A felvételnél mestertaksát kellett fizetnie a céh ládájába, és mesterasztalt adnia a céhmesterek tiszteletére. A középkori privilégiumok pontosan meghatározták az új mester számára a mesterasztal adásakor szokásos ételek és italok mennyiségét, fajtáját. A nagykállói szűcs céh úgy rendelkezett, hogy „ az új Mester ha az remekét be adgya, akkoron tartozzék az Czéhnek harminczkét czipóval olyanokkal a' kivel az céh megelégszik, a' mellé három búza kenyeret és hetven eöt pénzára húst vegyen, kibül három velős koncz legyen főve riskásával, az többi sülve főve légyen az ő módja szerint... három tyúkot főzessen laskával, sáfrányosan, borsosán a' mellé három malacot vegyen kettét feketelével a harmadikat töltve süttesse meg hat font disznóhússal együtt, a disznó orját főzessen káposztával az kibül két tál étek legyen, egy disznó főtt tormával, ecettel; halat, csíkot, főzessen azokhoz illendő szerszámokkal, diót, mogyorót, perecet adjon elegendőt... tartozik az étek mellé három forint ára borral, azon kívül egy fazék mézes borral..."

21 A nagykállói csizmadiák megelégedtek két tál étellel, egy IX. 2. A nagykállói csizmadia céh artikulusai, 3. pont 26 Kiss L., 1929. 37. p. 27

IX. 2. A nagykállói szűcs céh privilégiuma, 1671. 5. pont