Ünnepek és hétköznapok a történelemben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 3. (Nyíregyháza, 1999)

Szabó Sarolta: Mestertaksa, mesterasztal (A céhek belső élete és működése Nyíregyházán, Nagykállón, Nyírbátorban)

pecsenyével, és minden tál étel mellé két-két pint borral. E nagy mennyiségű étel előteremtése nem kis anyagi megterhelést jelentett, sokszor többe került, mint a mestertaksa. Az utóbbi céhenként és koronként változott. A nagykállói szűcs és csizmadia céhnél 12 magyar forint, a nyírbátori szabó és szűrszabó céhnél 3 forint, a nyíregyházi szűcsöknél 25 ezüstforint volt. A céheknél általános szokás volt, hogy a jelölt a céhbe álláskor a fő- és alcéhmesternek, a város bírájának, ill. a főkapitánynak is adott ajándékot. A nagykállói csizmadiák a főkapitánynak egy kecskebőrből készült fekete csizmát, a két céhmesternek egy-egy bokorkesztyűt (ujjaskesztyűt) adtak, a szűcsök mindenkinek kesztyűt. Később ezt pénzen is megválthatták. Mindezek olyan tehertételt jelentettek, hogy a legények a pénzt sokszor évekig gyűjtötték a mesterré avatás költségeire. Ha végül a nehézségek ellenére sikerült az akadályokat legyőzni, még mindig csak a sor végén állott az ifjúmester, inast és legényt csak évek múlva szegődtethetett, a vásáron az öregmesterek után árusíthatta portékáját, és a céh társasági életében kezdetben mint szolgálómester vehetett csak részt. A céhek belső ügyeit a céh tagsága által választott elöljárók irányították. A céh élén a főcéhmester és az alcéhmester állott. A főcéhmester hívta össze a gyűlést, nála volt a céh ládája, annak egyik kulcsa, Ő döntött a céhszabályoknak megfelelően a tagok között felmerült vitás kérdésekben. Ő pecsételte le a bizonyságleveleket, intézkedett halálesetkor, kezelte a céh pénzét. Az ügyek intézéséért nem kapott külön fizetséget, csupán a remeklésekből és a büntetéspénzek bizonyos hányadából részesedett. Mivel a fentiek miatt többen vonakodtak elvállalni ezt a feladatot, a céhszabályok büntetést írtak elő arra az esetre, ha a megválasztott céhmester nem akarta elfogadni a tisztségét: „Minden esztendőben a csizmadia mesterek között Vízkereszt napján két céhmester választassék az kik az egész céhnek gondját visellyék, azokat az Céh megesküsse az Céh igazságára, oltalmazására, gondja viselésére, az Ecclésia és az Céh jövedelmének igazán hé szolgáltatására. " Az atyamester a legények vezetője, irányítója volt; segítői a bejárómesterek. Ők ellenőrizték a legények magaviseletét, munkáját, részt vettek a legények gyűlésein. Látómestereket is választottak; feladatuk a mesterek által készített termékek ellenőrzése, a hagyományos munkamódszerek betartása volt. „Az két hites céhmester tisztek szerint minden hónap szombatyán az Mesterek mivét hogy jó legyen meglátogassa."