Ünnepek és hétköznapok a történelemben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 3. (Nyíregyháza, 1999)
Szabó Sarolta: Mestertaksa, mesterasztal (A céhek belső élete és működése Nyíregyházán, Nagykállón, Nyírbátorban)
elhagyta a legény a számára kijelölt műhelyt, ha nem jelent meg a legénytársaság gyűlésén. A legény is kötelezhető volt mezei munkák végzésére; ennek megtagadása miatt büntette a céh pl. Sminyál Józsefet 3 váltóforintra 1836ban. A legénynek tengerit kellett volna törnie, ám ő ezt megtagadta, így mestere hazaküldte a műhelybe dolgozni, „ de ehelyett a műhelyt feldúlta és semmit sem dolgozott". Egy másik esetben viszont a céh Bokor József mestert marasztalta el, mert a nála dolgozó legényt megpofozta, majd dorgálópálcával verte meg, mivel az vasárnap este nem akart dolgozni. Előfordult az is, hogy a rossz magaviseletű mesterlegénynek a vándorkönyvét a kezébe adta a céh, „s a városból ki utasította, mint rossz Embert" 22 . A legények társasága negyedévenként kántorbejárást 23 tartott, havonta közönséges bejárást, azaz gyűlést. Ezeken a gyűléseken minden ifjúnak kötelessége volt megjelenni, szigorú szabályok betartása mellett: „sem fegyverrel, sem pálcával, kesztyűvel, vagy gyűrűvel avagy tőrrel, vagy valami ártalmas eszközzel azoknak elrejtése alatt bé menni nem szabad, hanem jelenjen meg [mindenkij köpönyeg nélkül. " A bejárás, a legények gyűlése addig tartott, míg az ifjúság ládája nyitva állt. Ezen időszak alatt a legifjabb legény kötelességei közé tartozott, hogy illetékteleneket ne engedjen be: „a legifjabb legénynek kötelessége, hogy az ajtón állyon és a két ujját tegye az ajtó karjára és senkit bé botsásson míg az ifjúság ládája nyitva vagyon." Ugyancsak tiltották azt, hogy a társaság ügyeiből valami kiszivárogjon: „Hogyha valamelyik legény a társaságból a szót kivinne akármi szín alatt, az Hlyen az ifjúság korbátsával büntetődjön. " 24 Az ifjúság gyűlésébe az összehívás úgy történt, hogy a dékán (a legények közül választott vezető) a láda kulcsát becsavarta a meghívóba, útjára bocsátotta, azaz a hozzá legközelebbi legényhez elvitte, aki továbbadta a legközelebb lakó legénynek. így járt körbe a kulcs, s a legutolsó visszavitte a dékánhoz. A mesterré válásnak csak egyik feltétele volt a vándorlás. A városi polgárjogon, ül. a földesúrtól szerzett letelepedési engedélyen kívül legfontosabb a mesterremek elkészítése volt; ezzel a jelölt bizonyította, hogy magas fokon ismeri szakmáját és munkájával kiérdemli a mester 22 Uo. 23 kántorbejárás: a legénytársaság negyedévenkénti gyűlése 24 IX. 2. A nagykállói szűcs mesterlegények rendtartása, 1819.
