Ünnepek és hétköznapok a történelemben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 3. (Nyíregyháza, 1999)

Nagy Ferenc: Hétköznapok és ünnepek emlékei a XVIII–XIX. századi ibrányi anyakönyvi bejegyzésekben

elhanyagolták vagy rosszul végezték a munkát, felelősségre is vonhatták őket. A legkorábbi anyakönyveket még folyamatosan vezették, külön lapokra vagy egy könyvecskébe írták, és gyakran egy adott éven belül sem különítették el a születés, a házasságkötés vagy a halálozás adatait. A XIX. század első felében aztán fokozatosan kialakult egy forma, megszülettek a rubrikák, ezeket aztán minden felekezet átvette, és így nem volt akadálya, hogy a század második felére már egységesen nyomtatott lapokat használjanak az adatok rögzítésére. Az anyakönyvezés történetében az 1895-ös esztendő korszakhatárnak számít. Az 1894. évi 33. törvénycikk értelmében ekkor vezették be az állami anyakönyvezést, és 1895. október 1-től csak az állami anyakönyvek bírtak közhitelességgel. Természetesen az egyházi anyakönyveket továbbra is vezették, de azok bejegyzései hivatalos eljárásoknál már nem voltak használhatók. Ez a korszakos törvény arról is rendelkezett, hogy az 1827. évi törvénycikk előírásaihoz hasonlóan az állami anyakönyvek másodpéldányait is el kell helyezni a levéltárakban, de ezek bejegyzéseit csak akkor lehet hivatalos eljárásnál használni, ha az eredeti megsemmisült. A levéltárak az anyakönyvek másodpéldányait az 1980-as évvel bezárólag őrzik, ezt követően már nem készültek másodpéldányok. Az anyakönyvi bejegyzések személyes adatok, ezek védelméről 1995 óta külön törvény gondoskodik. A törvény előírásait mind az adatot Őrzőnek, mind az adatot kutatónak be kell tartani! A helytörténetet kutatók számára a személyes adatok is forrásértéküek. De a korai anyakönyvek ezentúl a település életére vonatkozóan más információkat is tartalmaznak. Olyanokat, amelyek segítségével felidézhetjük a településen lakók hétköznapjait, ünnepnapjait. Az alábbiakban a XVIII-XIX. századi ibrányi református anyakönyvi bejegyzések segítségével és a bejegyzések magyarázatával igyekszem bizonyítani az anyakönyvekből nyerhető információk gazdagságát. Elsőként a születési (keresztelési) anyakönyveket vizsgáltam, amelyek 1757-től kezdődően maradtak meg. 1767. május 8-án kelt az a bejegyzés, amely szerint a „kőművesnek Zsuzsa lánya kereszteltetett". A rövid mondatocska a helytörténész számára bőbeszédű is lehet. Megtudhatjuk belőle, hogy 1767-ben már önálló kőművesmester dolgozott,