Ünnepek és hétköznapok a történelemben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 3. (Nyíregyháza, 1999)

Nagy Ferenc: Hétköznapok és ünnepek emlékei a XVIII–XIX. századi ibrányi anyakönyvi bejegyzésekben

akit mindenki ismert, ezért a pap a nevét sem tartotta fontosnak feljegyezni. 1767 júniusából egy másik szűkszavú bejegyzés: „udvarbéli szolgának, Máriának, János fia kereszteltetett". Nyilvánvaló, hogy a településen volt egy földesúri udvarház, ebben szolgák dolgoztak. A kutató számára kiderítendő, hogy melyik földesúré volt, hol állott, és mi lett a sorsa! Ugyancsak 1767 júniusából egy másik bejegyzés valóságos kisregény: „Kulcsár Pista, a Ferenc fia — haragjában a született gyermekét az Urak Káplánjával Franciscanus Páter László baráttal kereszteltette meg. Haragudott pedig azért, mert a Prédikátornak fizetni nem akart. Zálogját elvitték az egyházfiak még pünkösdkor, de azután sem fizetett. Nekem meghagyta a Belső Tanács, hogy keresztelés, vagy temetés ha lészen, ne szolgáljak neki, míg dolgát vélem el nem igazítja. Kulcsár Pista azokat mind megvetette, engem csak a keresztelő pénzzel kínált. Fenyegetett azzal, hogy majd megkeresztelteti másutt. Feles komáival ment a Baráthoz és meg is kereszteltette. Ezt az ilyen makacs embert, mint érdemelné, az eklézsiai fenyíték alá nem lehetett húzni, mert a várban szolgált. Ezidőtől fogva semmit sem fizetett a prédikátornak. " A bejegyzés a község múltjára vonatkozóan is nagyon értékes. Megtudjuk belőle, hogy 1767-ben még állott a vár, aminek a helyén napjainkban tehenek legelnek, hogy a vár urának, a katolikus Ibrányi családnak kápolnája volt, melyben ferences rendi barát szolgált, hogy a reformátusok és a katolikusok között nem volt felhőtlen a viszony. 1772. áprilisi bejegyzés: „Megkereszteltetett Csongrádi czigány leánykája, Krisztina." Ez az első írásos bizonyíték arra, hogy már ekkor laktak cigányok a településen. A következő bejegyzések a házasságon kívüli gyermekek születésével kapcsolatosak. Megtudhatjuk, hogy az ilyen gyermekáldás nem volt ritkaság a faluban, és azt is, hogy milyen gazdag a magyar nyelv egy-egy fogalom megnevezésére. 1779. április: „kereszteltem a vén Marisnak Papp Istvántól fattyúba kapott fiát, Andrást". 1779. október: „ kereszteltem Serfőző Máriának Bakosi Ferenctől fattyúba csináltatott fiát, Istvánt". 1792. november: „kereszteltem Oláh Zsuzsanna tisztátalan ágyból született leánykáját, Zsuzsannát". A kereszteléseknél az anya teljes nevét csak 1803-tól kezdik feljegyezni, 1807-től pedig már rovatos, fejléces papírlapokat használnak.