Ünnepek és hétköznapok a történelemben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 3. (Nyíregyháza, 1999)

Galambos Sándor: „Jót s jól” (A jótékonyság egyes formái Nyíregyházán a dualizmus korában)

Galambos Sándor „JÓT S JÓL..." (A jótékonyság egyes formái Nyíregyházán a dualizmus korában) Hogyan kaphat helyet a Hétköznapok és ünnepnapok a történelemben című előadássorozatban a jótékonyság témája, hiszen sem a hétköznapokhoz, sem az ünnepnapokhoz nem köthetjük kizárólag a más embereken segítő tevékenységet? Természetesen nem naptári értelemben, hanem spirituális, lelki szempontból illik a sorozatba. Az adakozás, az adományozás emelkedett, ünnepi pillanata az adományozónak, aki lelkét ünneplőbe öltözteti, szebbik, legemberibb énjét tudja felmutatni mind a maga, mind környezete számára. Az adakozót az a vallásos hittel összefüggő társadalmi parancs, szokás is motiválhatta, hogy akinek az Úristen bőven adott, az ossza meg javait a rászorultakkal. Az adományban részesülő szürke, gyakran nélkülözésekkel teli hétköznapjait szintén megszépíti a konkrét segítség, de ehhez hasonló erejű lehet az a tudat, hogy a bajban lévő érezheti; nem hagyták egyedül. A most következőkben csak a jótékonyság egyes, polgári formáiról lesz szó, tehát az egyházakhoz kapcsolódó igen jelentős, hasonló célú és szándékú tevékenységet, valamint a bálokon, egyéb rendezvényeken jótékony célokra szervezett gyűjtéseket és a magánszemélyek által tett egyszeri, kisebb adakozásokat nem érintjük. Modern kifejezést használva a nonprofit szektor két eleme, a kiegyezés kori Nyíregyházán működő egyesületek és alapítványok szegényeket támogató tevékenysége a dolgozat tárgya. Nyíregyháza a dualizmus idején Szabolcs megye legjelentősebb és legnépesebb települése volt. Az 1837-ben elért különleges jogállása, a privilégiált mezővárosi címe megszűnt ugyan, s az abszolutizmus alatt csak községi igazgatással rendelkezett, de megyebeli elsősége ekkor is megingathatatlan, sőt a vasútvonal 1858. évi befogadásával csak tovább erősödött. Olyannyira, hogy az 1871. évi 18. tc. alapján a megyében egyedül Nyíregyháza kapta meg a rendezett tanácsú város besorolást, majd 1876-ban a megyeszékhelyi szerepkört is átvette Nagykállótól. A nagy határú város fejlődési íve a korszakban végig töretlen, nemcsak gazdasági ereje gyarapodott, hanem közintézményeinek száma is