Előadások Szabolcs és Szatmár megye múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 2. (Nyíregyháza, 1998)

Szabó Géza: Szabolcs megye kapitalizálódásának, polgárosodásának feltételei a dualizmus korában

adat jellegét tekintve is eltérőek. Ami közös, hogy a különböző időpontokban elkezdett rendezési munkákat ezekben az évtizedekben kezdik összehangolni. A tulajdonképpeni vízszabályozási rendezések kezdetét akár a XVII. századig is vissza lehet vezetni, amikor törvény írta elő a folyók mentén a vármegyéknek töltések építését és karbantartását. A rendezések tervszerűvé a XIX. sz. harmincas éveiben váltak, amikor átfogó koncepció keretében Széchenyi megbízásából Vásárhelyi tervei alapján a Tisza csaknem egész vonalára kiterjedtek a munkálatok. Intenzívvé azonban az 1897-es nagy árvíz után létrehozott Nyírvíz Szabályozó Társulat működése révén fejlődtek. A társulat azon a felismerésen alapult, hogy eredményt csak az állami és az egyéni érdekek összhangjának megteremtésével lehet elérni. A feladatok komplexek voltak: gátépítés, kanyarulatok levágása, medertisztítás. A leginkább hangoztatott célok: az árvizektől való megszabadulás, a nagy termőföldnyerés. A hivatalos jelentések már 1880-ban a Tisza és mellékfolyóinak árterületeit közel 2 millió hektárra becsülik. A vízszabályozási munkák hosszú távra ható következményekkel jártak. A táj arculatát is átfestették, részben növelték (de másrészt csökkentették is) a terület népességeltartó képességét. Megváltozott az erdőtérkép is. A rendszeres vizektől megszabadított ártereken a régi tölgy-, kőris-, szil- és fűz-, nyárligeteknek még a maradványaival is alig találkozunk. Ma még talán felmérhetetlen, hogy az ökológiai egyensúly milyen deformációkon, vagy legalábbis radikális átalakulásokon ment át. Nagy változáson ment keresztül a térség településhálózata is. A településhálózat mindenkori képe közismerten hosszú fejlődés eredménye. A térség településsűrűsége az árterek, mocsarak miatt egyenetlen volt. A települések többsége a már éppen ármentes szintre, a peremvonalra épült, amely peremvonal adta az építőanyagok nagy részét, biztosította a hagyományos népi foglalkozások zömét.