Előadások Szabolcs és Szatmár megye múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 2. (Nyíregyháza, 1998)

Szabó Géza: Szabolcs megye kapitalizálódásának, polgárosodásának feltételei a dualizmus korában

Az úthálózat és a vasút A polgári átalakulás igénye már a XIX. sz. elején megfogalmazta az úthálózat fejlesztésének fontosságát. A térség útjai elhanyagoltak, az úthálózat sűrűsége gyengébb az országos átlagnál. Ez pedig többek között a mezőgazdasági termékek szállításának is jelentős akadályát képezte. Régiónkban is tapasztalható az a jelenség, hogy a vasút elvonta a figyelmet a közutakról, de a vasútépítés számára biztosított nagy állami segítséget itt nem tudták úgy kihasználni, mint másutt. Az a tény, hogy északkelet felé haladva a vasúthálózat sűrűsége csökken, megszabja a mezőgazdaság tőkésedésének esélyeit is, de régiónkban ehhez még az is hozzájárul, hogy a teljes vasúthálózat kiépülése éveket késik a nagy vasútépítési láz után, ami fokozta a kapitalizáció fáziskésését. A régió első vasútja a Debrecen-Miskolc vonal, amelynek első menetrend szerinti szerelvénye 1859. május 24-én érkezett Nyíregyházára (a megyeszékhely még Nagykálló). 1872^01 üzemel a vasút Nyíregyházától Kisvárdáig, később Csapig. 1886-tól járnak a szerelvények a Debrecen-Büdszentmihály, 1887-től a NyíregyházaMátészalka, 1896-tól a Nyíregyháza-Tiszapolgár, 1904-től a Nyíregyháza-Vásárosnamény útvonalon, majd 1911-től DebrecenNyírbátor és Nyíregyháza-Nyíradony között. Ezek a vonalak teljessé tették az északkeleti részek Nyíregyháza-központúságát. A régió közlekedési hálózatának kiépítése, minden problémájával együtt is azt eredményezte, hogy a térség közvetlenebbül bekapcsolódott az ország és a Monarchia gazdasági integrációjába. A megye mezőgazdasága A mezőgazdaság helyzete a régió történelmének egyik legfontosabb kérdése korszakunkban is. A jobbágyfelszabadítás szentesítette a kötött, hűbéri birtok eltörlését, a szabad, elidegeníthető foldmagán-