Előadások Szabolcs és Szatmár megye múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 2. (Nyíregyháza, 1998)

Szakállas Sándor: Szabolcs megye rövid története és társadalma 1526–1790 között

desúri hajdútelepítések. Ennek során jelentős számú hajdú telepszik meg Bihar, Lök és Nyíregyháza helységekben. A megye azonban csak rövid ideig tartozott Erdélyhez a bécsi béke értelmében. Fiúörökös hiányában a megye visszakerült Rudolf fennhatósága alá. A XVII. század első felében a megye életét az határozta meg, hogy Erdély fejedelmei milyen politikai alkukat kötöttek a Habsburgokkal a térség hovatartozásáról. Rákóczi Zsigmond, majd Báthory Gábor fejedelemsége alatt a vidék legnagyobb birtokosai támogatták, a hajdúk tovább erősítették a kötődést Erdélyhez. Bethlen Gábornak is az volt az egyik legfontosabb törekvése, hogy az úgynevezett hét vármegyét (Szabolcs, Szatmár, Bereg, Borsod, Abaúj, Zemplén és Ugocsa) Erdélyhez csatolja. A 30 éves háború első szakaszát lezáró nikolsburgi békében (1621) azonban ezt csak élte tartamára tudta elfogadtatni. Utódja, özvegye, Brandenburgi Katalin fejedelemasszony vissza is adta a hét vármegyét a királyi Magyarországnak 1630-ban. A hajdúk azonban mozgolódni kezdtek. A királyra hűségesküt tett kapitányaikat leváltották, a hajdúvárosok megszállására érkezett nádori hadat először Böszörmény és Nánás között, majd Tokajnál megverték. 1631-ben Rakamaznál ismét fegyverrel állták útját Esterházy Miklós nádor beavatkozási kísérletének. A békesség árául és I. Rákóczi György erdélyi fejedelemségének elismerésééit a hét vármegye a királyi Magyarország igazgatása alatt maradt. A fejedelem újabb hajdútelepítésekkel szerelte le az elégedetlenkedőket. Megyénkben ért véget az 1631. évi Császár Péter-féle parasztfelkelés is, amikor a menekülő, majd Rákóczitól segítséget váró parasztsereget a fejedelem Zólyomi Dáviddal Nyírbátornál szétverette (1632. április 10.). A fent említett hét vármegyéről I. Rákóczi György nem mondott le. 1643-ban belépett a Habsburg-ellenes protestáns államok szövetségébe. Ebben ezeknek a megyéknek a támogatását is élvezte. Mégpedig annyira, hogy azok 1644-ben, Kalló átállásával az erdélyi fejedelemséghez tartozónak deklarálták magukat. Ezt a tényt az 1645. évi linzi béke szentesítette úgy, hogy Szabolcs és Szatmár megye birtoklását kiterjesztette a fejedelem fiainak életére is. A területek átadására azonban csak 1648 elején került sor. A fejedelem halála