Előadások a történeti segédtudományok köréből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadványai IV. Füzetek 1. (Nyíregyháza, 1998)
Henzsel Ágota: A nemesi vármegye és a vármegyei jegyzőkönyvek a XVI–XVII. században
A nemesi vármegye működése A nemesi vármegyék kettős, közigazgatási és bíráskodási feladatkört láttak el. Közigazgatási tevékenységüket a megyei közgyűlésen (generális congregatio), az igazságszolgáltatást pedig a törvényszéken (sedes judiciaria, sedria) gyakorolták. A kétfajta tevékenység fokozatosan különült el egymástól. A megyei nemesség gyűléseit általában az alispán lakóhelyén, de mindenképpen váltakozó helyszíneken tartotta, mivel még nem volt állandó központja a vármegyéknek. Gyakoriságukat leginkább a szükség szabályozta, évente 1 -2 közgyűlés és törvényszék tekinthető általánosnak. Az ezeken kívül havonta vagy még gyakrabban tartott tanácskozások inkább rész- vagy kisgyülésnek (particuíaris congregatio) tekinthetők, ahol csekélyebb számú résztvevő, főleg a tisztviselői kar jelent meg. A vármegyei nemesi közgyűlésen minden megyei nemes megjelenhetett, részt vehetett a tanácskozásban és a határozathozatalban. A vármegyék az országgyűlésen követekkel képviseltették magukat. A követeket a közgyűlés választotta és a követutasítást is elkészítette. Az országgyűlésen hozott törvényeket a közgyűlésen ki kellett hirdetni és azok végrehajtásáról gondoskodni. A megyéknek jogukban állt jogszabályt, statútumot alkotni, persze ezek nem lehettek az országos törvények ellenére, és nem sérthettek privilégiumokat sem. A statútumok helyi sajátosságokat mutatnak, jelzik, hogy egy-egy megye nemességét milyen kérdések foglalkoztatták, mikor tartották szükségesnek a külön szabályozást. A statútumok száma épp a XVI-XV1I. században volt a legnagyobb. A megyegyűléseken felolvasták a király és a központi kormányhatóságok, a Magyar Kancellária és a Magyar Kamara, illetve a bécsi kormányszervek rendeleteit és intézkedtek ezek végrehajtásáról. Itt tették közzé a nemesség adományozásáról szóló armalisókat is. A vármegyék a főispán kivételével a tisztújítás alkalmával maguk választották meg tisztségviselőiket. Részt vettek az országos adók kivetésében és behajtásában. Saját költségeik fedezésére, pl. a tisztviselők fizetésére helyi adói, ún. háziadót vetettek ki. Háborús időben fontos feladatuk volt a védelem megszervezése. A
