Előadások a történeti segédtudományok köréből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadványai IV. Füzetek 1. (Nyíregyháza, 1998)

Pók Judit: Szabolcs és Szatmár megye földrajzi képe a XVIII. század végén

Bisztraháza, Bartháza, Makaria, Beregújfalu, Bereg, Kígyós, melyek a körülöttük ritkábban-sűrűbben elterülő tölgyerdőt nagy foltokon kiirtották. A tó vagy mocsár közepe felé égerfák is előfordultak, de a faizás, nádlás csak télen, amikor a víz befagyott, szolgálta a lakosságot

42 A hatalmas terület hasznosítására már 1771-ben született terv: Budinszky János megyei mérnök egy csatorna révén a Vérkébe tervezte levezetni. Lecsapolása azonban csak bő száz év múlva, 1874-ben indult meg 4j //. A hegyvidék A síkságot elhagyva, észak-kelet felé fokozatosan emelkedik a térszín, a megye határán a havasok már az ég felé törnek. Az ungi határhegyek 463 (Zsdenovánál) és 1311 m (Ruszki put Kicsornánál és Bukócnál) között váltakoznak. Galíciától a Beszkid láncolata választja el a megyét. A rajta átvezető utak, a sziklák és szakadékok következtében, keskenyek, meredekek. Legnevezetesebb átjárója Alsóvereckén túl 802 m magasságban a vereckei hágó. Bukóétól nyugatra az Osztra havas emelkedik (1408 m), ez és a Beszkid uralja az egész tájat, messzi vidéket be lehet látni róluk. Volóc, Hukliva, Veretecső környékén a Máramaros irányába húzódó Polonina nevű havasok szirtjeit vastag moha növi be. Közülük a legnagyobbak Almamezőnél (Jablonov) a Temnatik (1347 m), Huklivánál a Veliki-verch (1598 m), a Sztoj-hegy, amely 1679 méterével Bereg megye legmagasabb pontja. A Bél Mátyás - Laurentsik Keresztély-féle leírás szerint a beregi hegyek közül egy sem vetekedhet ezekkel. „Rémítő meredek, sziklás lejtőjű oldalán zúgó patakok rohannak alá." Korán hó borítja, de fennsíkjai nyáron legeltetésre kiválóak.

44 42 Uo. 54. o. 43 Uo. 55. o. 44 Bél M. - Laurentsik K., 11. o.