Előadások a történeti segédtudományok köréből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadványai IV. Füzetek 1. (Nyíregyháza, 1998)
Pók Judit: Szabolcs és Szatmár megye földrajzi képe a XVIII. század végén
A Beszkid és a máramarosi havasok közti Verhovinának nevezett területen sok és igen jó legelő van, a fennsíkokon szénát kaszálnak, sőt zabot vetnek A sztrojnai völgytől a Borsováig a Borló és Gyil csúcsai és völgyei szabdalják a tájat. A hegyoldalakat sűrű erdő borítja, vadakban gazdag, szintén jó legelői vannak 45 A Szinyák hegység Munkács, Kálnik és Benedike felé a síkságra nyúlik le. A beregi síkságon is áll magányosan egy-egy hegynek nevezett magaslat, mint pl. a nagybégányi (189 m), a zápszonyi (193 m), a barabási Tipet (179 m), a tarpai „csekély magasságú domb, mely itt, a tiszai lapályon hegynek neveztetik". 46 A hegyvidéken szórványfalvak a jellemzőek: a házak nagy területen szétszórtan, gyakran utcarend nélkül helyezkednek el (Szidorfalva, Paszika, Puznyákfalva, Hankovica stb.). Legtöbbször patak mellett, völgyekben vagy a lejtőkön települtek meg. A hegyoldalon lefelé egyre ritkulnak a házak, míg a lejtők sík vége felé bizonyos tömörülés figyelhető meg. Kisbisztra és Ploszkó például két egymás mellett fekvő falu, a házak egy része a Nagypinye pataknál, másik része a hegyhátakon fekszik. Bereg megye határai felé, ahogy a hegyek emelkednek, a települések megritkulnak, sőt egyre nagyobb sziklás-szakadékos területek teljesen lakatlanok lesznek. A határokon már csak az egymástól nagy távolságra eső hágókon (vereckei) keresztül vannak kapcsolatban a megyén (országon) túli településekkel. A hegyvidéki falvak zártak, elszigeteltek 47 A katonai felvételben például Szundakovica a magas, erdős Borló hegységben csak néhány, Gálfalva pedig összesen három rossz parasztházból áll. A hegyek között kőépület egyáltalán nincs, a fa kézenfekvő építőanyag, ebből vannak a házak, a templom, a malom. Még Alsóverecke mezőváros esetében is azt jegyzik fel, hogy a vármegyeháza, a harmincadhivatal, a sörfőzde, a fogadó, mind csupa faépület. A hegyoldalakat mindenütt sűrű erdő borítja, a fennsíkokon azonban legeltetnek, ill. szénát kaszálnak, amit télen szánon hoznak le (Volóc, Hukliva stb). Az utak gyakran 45 Uo. 12. o. 40 Lehoczky I. köt., 28. o. 47 Gróf Teleki Pál: Magyar földrajz. In: Magyar föld, magyar faj.II. Bp., é.n. 322. o.
