Előadások a történeti segédtudományok köréből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadványai IV. Füzetek 1. (Nyíregyháza, 1998)

Pók Judit: Szabolcs és Szatmár megye földrajzi képe a XVIII. század végén

A középpontból kiinduló árkokon próbálták a Lápot a Szamosba levezetni. Korszakunkban az egykori Sárvártól keletre három árok ágazik el: az egyik észak felé, Győrteleknél vezet a Szamosba, a másik kelet felé, Tyúkodig, a harmadik délnek, Nagykároly felé húzódik. A Láp idő jártával több települést nyelt el. Fellelhetjük a nyomát Szentmártonnak vagy az egykori Sárvárnak, ahol a hajdani kolostor romjait jegyzik fel. A Láp másik széléről megemlítjük még Urát. 1785ben két ilyen nevű településsel találkozunk, az egyikkel pusztaként benn a Lápban, tőle távolabb, de még szintén a mocsárban egy régi templom romjai is felbukkannak. A másik Ura keletebbre esik, valószínűleg, miután a Láp pusztulással fenyegette a falut, az arrébb költözött. Szatmár megye egyik legnagyobb erdős területe, az ún. Erdőhát a Szamos és a Tisza között terül el, Tarpáról Szatmárnémetiig terjed. Többek között itt folyik a Túr vize is, de áradása Szirmay szerint nem kövéríti, hanem soványítja a földet, „... halai is kedvetlen ízűek, de mentében legderekasabb tölgyes erdőket nevel ...".

32 A Túr általában 30-40 lépés széles, 3-5 öl mély. Partja változóan meredek, medre mocsaras. Vize ivásra csak szükség esetén alkalmas. A vidéket a folyók mellék- és holtágai, patakok, erek, mocsarak sűrűn behálózzák. A kisebb vizek nem is mindig folynak, például a Szenke vagy Gegő csak áradás idején, száraz időben pedig kiszárad. A talaj mindenütt nagyon nedves, az utak agyagosak, kátyúsak, elhasználtak, gyakran járhatatlanok, Berendnél például fel is vannak szántva. Számuk is kevés, még fahidak is alig vannak a nehezebb szakaszokon. Általában csak száraz időben és csak könnyű szekérrel járhatók. Az erdőkben lévő sűrű bozótosok, a kidöntött fák is igen megnehezítik a közlekedést. Elég sok az ösvény, amelyek összekötik a kisebb-nagyobb irtásokon megtelepült falvakat (Penyige, Kömörő, Mánd stb.). Az irtványfalvak közül Tisztaberek és Szárazberek neve világosan utal a keletkezés körülményeire. Az erdők általában tölgyerdők, sok cserjéssel, bozótossal, sűrű aljnövényzettel. A nagyobb kiterjedésű részek külön-külön nevet viselnek, például Liget, Eszenyő, Nagyszeg, 32 Szirmay I. köt., 18. o.