Előadások a történeti segédtudományok köréből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadványai IV. Füzetek 1. (Nyíregyháza, 1998)

Ulrich Attila: Bevezetés a numizmatikába.

Iában használt a verdejel (Sis — Siscia [Eszék], Lug — Lugdunum [London] stb.), a görögökön pedig már megjelent a pénzverő neve is. Igen fontos dolog a pénzverésnél az, hogy alapját egy meghatározott súlyegység képezte (a görögöknél a talentum, a rómaiaknál a libra vagy as), amelyből az állam meghatározása alapján egységnyi finomságú és súlyú pénzeket készítettek. A rómaiak a vert pénz megjelenése előtt először lemez vagy rúd formájú öntött nyersrezet (aes rude), majd öntött bronztéglákat, -lapokat, -rudakat (aes signatum) használtak, az utóbbin feliratokkal és ábrákkal ellátva. Szinte a pénzverés kezdetével együtt jelent meg a pénzhamisítás is, amely ellen megpróbáltak védekezni. Természetesen, mivel a pénzverésből származó haszon a városállamot, az államot gyarapította, ezért a törvények mindvégig szigorúan büntették (általában csonkítással, börtönnel és halállal) a hamisítókat. A pénzrontók elleni védekezésül megpróbáltak olyan véreteket előállítani, amelyek megakadályozták a hamisítványok elterjedését. Ilyenek a numi incusi terminológiával illetett pénzek is, amelyek előlapján pozitív (domború), hátlapján negatív (bemélyedő) kép volt. A hamisításon természetesen mindig a hivatalos pénzverő szerven kívül vert, silányabb minőségű véreteket értjük. Azonban előfordult a történelem során több olyan eset is, amikor az állam maga folyamodott a tudatos pénzrontáshoz jövedelmének növelése érdekében. Ilyen történt Rómában vagy az Árpád-házi királyok uralkodása alatt is. A XVII. század legnagyobb, állam által (Poroszország) kezdeményezett pénzrontási hulláma 1618-ban indult el a 30 éves háború negatív gazdasági hatásaként. A háború ugyanis olyan nagy költséggel járt, hogy az európai államok királyai és pénzügyi vezetői nem találtak jobb megoldást annál, minthogy az ezüst forgalmi pénzek nemesfémtartalmátjelentősen csökkentsék. Az így elromló és nagy részben rezet tartalmazó érmek inflációt idéztek elő Európában. Ez volt az ún. Kipper- und Wipper-Zeit. Rómában az ún. bélelt dénárok (numi subaerati) voltak a tudatos pénzrontás eszközei, amelyek mindig összefüggtek valamilyen háborúval vagy gazdasági válsággal. (A Hannibál elleni háborúban Augustus császár külön pénzt veretett a lüdiai kereskedelem céljaira, amelyek