Előadások a történeti segédtudományok köréből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadványai IV. Füzetek 1. (Nyíregyháza, 1998)

Ulrich Attila: Bevezetés a numizmatikába.

forgalomban voltak I. Claudius [41-54], Nero [54-68] és Vespasianus [69-79] alatt is.) A bélelt dénárok elleni védekezésül a kereskedők bevagdosták az érmék széleit, hogy meggyőződjenek azok igaz vagy hamis voltáról. Ennek megakadályozására a karthágóiak ezüst és aranypénzeiken, a szíriai uralkodók rézpénzeiken hivatalossá tették a bevagdosás eljárását, ezen pénzek neve: numi serrati (serra=fürész). A római pénzverés lehanyatlásával a pénzverés modernitását a bizánci állam vitte tovább, de a nyugat-európai területeken a pénzverés általánosan veszített jelentőségéből. A népvándorlás korában a beáramló barbár törzsekben a pénzverés a római, görög, bizánci érmek utánzásával, esetleg eredeti verőtő felhasználásával folyt. Ezek a pénzek nagy tömegben vannak jelen Európa leleteiben (kelták, gallok, hispániai törzsek). A középkori pénzverés megindulása szorosan kapcsolódott a kereskedelem kialakulásához. A legelső pénzek a dénárok, illetve azok félsúlyú változata, az obolusok voltak. Magyarországon először Szt. István veretett dénárt LANCEA REGIS felirattal az előlapján. Az Árpád-kori pénzverésünk igen változatos a véreteket illetően, hiszen vertek féldénárokat, dénárokat, brakteátákat, friesachi típusú dénárokat, valamint vertek réz-, illetve bronzpénzeket is (III. Béla). Mivel általában a történelem ismétli önmagát, a XII. századra is ugyanazok a problémák akadályozták a kereskedést (a sok aprópénz miatt karavánokkal kellett szállítani a pénzeket, ami nehézkes volt a veszélyes utakon), mint a pénz kialakulásának kezdetekor. Ennek következtében több verdében is megindult a dénároknál nagyobb, többszörös súlyú éremkészítés. Az új pénzek neve garas (grossus) lett. Először az 1192es velencei grosso, majd az 1266-os francia gros tournois készült el, legvégül pedig a Közép-Európában legelterjedtebb és legkedveltebb fizetőeszköz, az 1300-tól vert cseh (prágai) garas került be a pénzforgalomba. (Károly Róbert ezt a típust vette alapul a magyar garas megtervezésekor.) A korabeli pénzek, a dénárok, kétlapú veretek voltak, és a technikai fejletlenség miatt nehézkesen, kevesebb mennyiségben állították elő. A pénzforgalom követelményeinek megnövekedése miatt a XII. században jelentek meg az első középkori tömegpénzek, az ún. brakteáták (lemezpénz — numi carvi). Ezek a fizetőeszközök már