A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)

NAPLÓK, VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Gottfried Barna: Szántó Lőrinc székely tüzér visszaemlékezése katonaidejére, 1911–1914

Gottfried Barna (tlancsführer és pácsenführer)34 suttogva megkérdezték: »Leszen-e egy deci?« Ha nem ígért a lovas, könnyen lefordult a lóról. Harmadszor mentünk lovag­ló iskolába, amikor Koch százados szemlét tartott. A lovasokat nem, de a lova­kat ismerte. Én egy Dézsi [Dézi?] nevű lovon ültem, amelyik egy kiváló isko­la ló volt. Ügetésben is simán ment és egyenletesen, de volt egy Lengyel nevű kicsi ló, amelyik úgy rázta a lovasát, hogy mindegyre a lovasa a földön találta magát. A százados úr parancsára lovat kellett cserélni. A Lengyelen egy Bába nevű jó tele fiú ült, aki törpe volt, de 75 kg. A Dézsi magas ló, 166 cm, a Lengyel 152 cm. Én felugrottam a lóra, de a Lengyelre alig tudtam, mert a büdös dög fe­lém engedett [rúgott], de azért fölugrottam, és már mentünk is a körön. Bába barátom még mindig a földön próbálgatta a Dézsire felugrani, de nem sikerült, míg a pácsenführer nem segített. Néhány percig tartott a lovagolás. Megkér­dezte a százados úr, hányadszor ültem lóra? Mondottam, harmadszor. Aznap délután 5 órakor, parancskiadáskor Konrád zászlós úr olvasta fel az ütegparancsot, hogy far kánoniéi35 Szabó János, Lukács Mózes és kanonier Szántó Laurentiu 5-5 korona díjat kaptak a jó lovaglásért. A szász tisztek és újoncok borzasztóan haragudtak, hogy három magyar kaptunk prémiumot. Bizon öt ezüst korona sok pénz volt. Egy pár bakancsot lehetett vásárolni be­lőle és még pénze is maradt az embernek. A kiképzés véget ért. Megkezdő­dött az őrszolgálat. Bagoly engem nevezett meg helyettesnek, ami annyit jelen­tett, hogy minden szombaton az ágyút meg kellett tisztogassam. Bagoly And­rás irányzó engem annyira kioktatott a tüzérségi zsebkönyv szerint, hogy nem volt olyan feladat, amelyet úgy elméletileg, mint gyakorlatilag ne tudtam vol­na végrehajtani. Mint hathónapos tüzér, már a szögmérőt is ismertem és tud­tam állítani pontosan. 1912 augusztusában királyi hadgyakorlatra indultunk. Útirányunk Fogaras, Nagyszeben, Szászsebes, Szászváros, Hátszeg, Karánsebes, Ezeres, Móricföld, Detta, Zsombolya, Nagycsanád, Apátfalva, Makó,36 ahol Ferenc Ferdinánd trón­örökös lefúvatott [a hadgyakorlatot]. Lefújás után a Halmipusztáról lovaink alig értek be Makóra, annyira le voltak romolva és gyengülve. Nagycsanádnál a Maros hídja le volt előttünk zárva, mert az [a feltételezett, a gyakorlatra 34 Vélhetően a der Laschen, szíj és a die Peitsche, ostor szavakból eredeztethető kifejezések. 35 hajtó, lovon ülő tüzér 36 A Fogaras, Szeben, Hunyad, Krassó-Szörény, Temes, Torontál, Csanád vármegyéket érintő menet során Brassótól Piskiig a Dél-Erdélyt az Alfölddel összekötő főútvonalon haladtak. Pis- kinél délre fordultak a Hátszegi-medencébe, majd nyugatra a Ruszka-havasokat a Godján- hegységtől elválasztó Bisztra völgyébe, a Vaskapu-hágón (669 m) át Karánsebesnek. A Bánát­ban nyugatra haladva délről kerülték meg Temesvárt, majd északra fordulva érték el Makót. Ez az útvonal mintegy 580 km. 82

Next

/
Oldalképek
Tartalom