A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)

NAPLÓK, VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Kujbusné Mécséi Éva: Egy gazdatiszt élete. Tóth János önéletírása

Kujbusné Mécséi Éva adták.10 Kótajban előbb Tóth János apósa, majd 1856 után ő vett ki földet. Az itteni, illetve a szomszédos Nagyhalászban vásárolt földjein kamatoztathat­ta mezőgazdasági ismereteit. A majdhogynem tipikus életutat itt már egye­di sajátosságok tarkítják. Ezekről azonban csak annyit mesélt el évente tett ösz- szefoglalásában, amennyit célja eléréséhez: fájdalma kibeszéléséhez és lelkiis­merete megnyugtatásához szükségesnek vélt. Komáromból származó család­jával szoros kapcsolatot nem tartott, legközelebbi rokonait a feleségének atya­fiai adták. A hozzájuk fűződő viszonyról se sok szót ejt, feltehető, hogy nem befolyásolta a rokonság a mindennapi életüket. Szerelemből házasodott. Fele­sége iránti mély érzései a sírig elkísérték. Az írásra is neje halála miatti bánata ösztönözte. Önfeloldozásra tett kísérletet, amikor társa jellemgyengeségeit em­lítve rekonstruálja a tragédiájához vezető utat, és önigazolásra törekedett, ami­kor konfliktusuk egyik fő elemeként az alapot nélkülöző féltékenységét emlí­ti. A fiatalkori botlásait részletező, beismerő Tóth felnőttkori tetteit már nem nézi olyan önkritikusan. Míg a környezetében élőkről, gyermekeiről hibáikat is számba vevő, reális értékelést igyekszik adni, önmagát nem minősíti sorsa tör­ténéseinek sodrában. Saját betegségéről, az orvosokkal folytatott konzultáció­ról is röviden írt, pedig neves szakembereket keresett fel Debrecenben, Pesten és Bécsben. Bár büszke volt arra, hogy önképzéssel komoly agrárismeretekre tett szert, gazdaságával se dicsekszik, csak kárait említi. Tóth János sajátos életírása nem irodalmi alkotás. Nem törekedett a min­dennapok vagy gondolatai részletes leírására, inkább intelemnek, erkölcsi végrendeletnek szánta sorait. Szerette volna megismertetni gyermekeit annak a családnak a mozgatórugóival, amelyben éltek és felnőttek. Nem is várha­tunk tőle mást, hiszen maga a műfaj meghatározza a megvalósítást. Philippe Lejeune szerint az önéletírás „visszatekintő prózai elbeszélés, melyet való­di személy ad saját életéről, a hangsúlyt pedig a magánéletére, különösképp személyiségének történetére helyezi".11 Az önéletírás mikrotörténeti szilánk, amelynek erénye az őszinteség.12 Miért éppen ezt a formát választotta? írhatott volna naplót, ami a 19. szá­zadi kedvelt időtöltések közé tartozott, bár leginkább művelt közép- és főne­mesek, valamint nők hódoltak ennek a divatnak. Tóth János műveltségének 10 Vári András: Az agrárértelmiség helyzete a 19. század első felében. Szociológiai Szemle, 2002. 2. sz. 59-76. http://www.szociologia.hu/dynamic/0202vari . (2013. 07. 29.) 11 Csiffáry Gabriella: Az önéletírás régen és ma... (emlékirat, napló, levél, önéletírás) Documenta Humana http://www.csiffary.extra.hu/tanulmany.htm (2013. 07. 29.) 12 Varga Zoltán: Önéletírás-olvasás http://www.c3.hu/scripta/jelenkor/2000/01/15zvarga . (2013. 07. 29.) 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom