A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)
NAPLÓK, VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Kujbusné Mécséi Éva: Egy gazdatiszt élete. Tóth János önéletírása
Egy gazdatiszt élete • Tóth János önéletírása voltak hiányosságai, ill. munkája is sok idejét rabolta el. Inkább azt feltételezhetnénk, hogy gazdasági feljegyzéseket vezetett, de magániratai nem maradtak fenn. Az önéletírás, mint az egyéni sors emlékezetül hagyása, nem igényel előképzettséget, sőt grafomániásnak se kell lenni. Csupán indíttatás szükséges. Pólya Tibor szerint „az önéletírások gyakori szervező eleme két identitásállapot közötti átalakulás folyamatának az ábrázolása. Az identitáskonstrukciók kialakulása vagy átalakulása sokszor azokban az esetekben következik be, amikor az egyéni identitást valamilyen veszély fenyegeti".13 Tóth Jánost felesége halála miatti szomorúsága mellett saját betegsége inspirálta írásra. 1867-ben kezdte a visszapillantást, majd évente összefoglalta a történéseket. Sorai nem világítanak rá a múlt nagy eseményeire, de árnyalhatják mikrotörténeti ismereteinket. A forrást a kor dokumentumainak közlésére vonatkozó ajánlásokat alapul véve a mai magyar helyesírás szabályainak megfelelően közöljük. *** Tóth János önéletírása „Saját életírásomat, midőn dicsőült kedves nőmet a szellemvilágban feltalálhatom, kedves gyermekeimnek tanúság és irányadás végett ezen néhány sorban jónak tartom feljegyezni. Én születtem 1816. szeptember 29-én szabad királyi Komárom városában szegény nemes szüléktől. Atyám, mint azon időben az divatozott, hajózással foglalkozott, s mint ilyen, keveset lévén otthon, nevelésemmel directe soha nem foglalkozott, sőt boldogult jó anyámnak, ki neveltetésemet szívén lelkén hordta, sokszor ellenezte tetteit. Hát egyes egyedül kedves emlékű jó Anyámnak köszönhetem, hogy taníttatott és felemelkedni segített a porból, melyben szülőim szegény volta után a sors eltemetett volna. Atyám munkás igyekezető férfi volt és igen jó házastárs, ki anyámat mindenben respectálta és nagyra becsülte. Anyám szintén igen tevékeny, jó gazdasszony volt, de amellett benne előrelátás, jövőfelfogás több oltatott a természettől, s volt benne valami nemesebb ösztön, mint apámban, ki csak inkább a jelent használta fel, a jövőre kevésbé figyelt. Anyám mindent elkövetett, hogy én és ifjabb testvérem tanuljunk, s felfogása és vallásos érzete szerént a legdíszesebb hivatalra, papságra jussunk. Szegénynek rögeszméje vala, hogy én különösen pap legyek. Én tanultam szorgalommal a helybeli 6 osztályú gimnáziumban, s mint már korán 13 Pólya Tibor: Identitás az elbeszélésben. Budapest, 2007. 55. 61
