A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)

LEVELEK - Kovács Ágnes: Károlyi Sándor és Barkóczy Krisztina levelezése

Károlyi Sándor és Barkóczy Krisztina levelezése

súlyos csapások is érték. Édesanyja hosszas szenvedés után az ő jelenlétében hunyt el 1718. május 9-én, Klára lánya férje, a 38 éves gr. Haller Gábor pedig váratlanul 1723-ban, hat kiskorú gyermeket hagyva maga után. Károlyiné mind aggályosabb lett, sokszor kerítette hatalmába a búskomorság. Amikor már az önfegyelme se bizonyult elégségesnek sorsa viseléséhez, vallásos buz- gósága, Istenbe vetett hite segített. Ahogy egész életében tette, önmagát is, környezetét is azzal vigasztalta, hogy mind a megpróbáltatás, mind a dolgok jobb- rafordulása Isten akarata. Felfogása ellenére, még legelkeseredettebb pillanataiban sem adta át magát a tétlenségnek, mert úgy vélte, hogy „az Isten is azt őrzi, aki magát őrzi."37

Károlyi Sándor életvitele - helyzetéből adódóan - se 1711 előtt, se azután nem volt annyira monoton, mint a feleségéé. Közéleti feladatai és az ezekkel járó társadalmi kötelezettségek számtalan új élményt, kapcsolatteremtési és tapasztalatszerzési lehetőséget jelentettek, és elviselhetőbbé tették számára a napi rutint, amelyet az uradalmak szervezése és irányítása megkívánt. Károlyi ugyanis a mindenkori tartózkodási helyétől távollévő birtokokra és vállalkozásokra is odafigyelt, szinte naponta kapott róluk jelentéseket és küldött instructiókat ottani alkalmazottainak. Ügyeit hallatlan nagy energiával intézte, de leveleiből kiderül, hogy ő is érzékeny, hullámzó kedélyű ember volt, aki rosszul viselte a (főleg alaptalan) hántást, a lekezelő magatartást. Ilyesmiben a szabadságharc idején volt része, különösen Bercsényi gróf részéről, akinek szarkasztikus modorát mások se szerették. Barkóczy Krisztinának is rossz véleménye volt Bercsényiről, egy ízben azt írta a gróf egyik, férje által megküldött levelének elolvasása után: „Tegnap estvefelé vettem Kegyelmed levelét, Édes Lelkem, Bercsényi Uram levelével együtt... de bizony utáltam olvasni is. Ha bomemisza nem volna, azt tudnám, részeg volt. Sem ízi, sem bűzi. Az igen okos ember is bajos, úgy látom, mert igen belegázol az okosságba."38 A főgenerálisnak leginkább az nem tetszett, hogy Károlyi, bár sanyarú ifjúkora és neveltetésének hátrányos körülményei miatt nem szerezte meg azokat az ismereteket, amelyekkel a hozzá hasonló társadalmi helyzetű kortársai rendelkeztek,39 sikeres és népszerű volt a kurucok között. Bercsényi nem vette, vagy nem akarta

37 Kovács, 2011.42. Nagykároly, 1704. április 12.

38 Uo. 184. Gelénes, 1706. december 12.

39 Kovács, 1988.14-19.

147