A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)
LEVELEK - Kovács Ágnes: Károlyi Sándor és Barkóczy Krisztina levelezése
Kovács Ágnes 1711 után több lehetősége lett volna életmódja megváltoztatására, ám erre, nemcsak a családon belül kialakult munkamegosztás (hogy ti. Károlyi főként az újabb szerzeményekben, felesége pedig az északkeleti országrészben lévő uradalmakban tevékenykedett), hanem saját döntése miatt sem került sor. Annak ellenére, hogy férje többször is hívta, csak átmeneti időre volt hajlandó az Esztergom megyei uradalom központjába, Bátorkeszibe költözni.33 Ritkán járt Pozsonyban is, Bécsben pedig sohasem. A szűkebb hazához való ragaszkodását azzal magyarázta, hogy távozásával „mind klastrom, s mind pápistaság gyarapodása füstöt vet" a Tiszántúlon, s hogy a bécsi lakás elfelejtetni szokta az emberrel a hazáját!34 A császárvárostól és a nyugati országrészektől való tartózkodásában az is szerepet játszott, hogy a társasági szokásaiban, viselkedésében és öltözködésében egyaránt puritán asszonynak nem volt igénye a szalonok világára, amelyben - bár eszes volt és olvasott - a nyelvtudás és a női praktikákra való fogékonyság híján idegenül érezte volna magát. Mindezt ő maga is kristálytisztán megfogalmazta, amikor férje Bécsbe invitálta: „...sem öltözeteket, sem politiájokat s conversatiójokat [viselkedésüket s társalgásukat] már nem tanulhatnám, se kedvem, se üdőm hozzá nem lévén. Azon kívül sem tudván a nyelveken, inkáb kevés hátramaradót üdőmöt kellene más hasznosab állapotba töltenem. Csúfnak pedig így közikbe menni igen nehéz volna, s halálnál keserveseb állapot."35 Míg Barkóczy Krisztina jobban megtehette, hogy ne szolgáltassa ki magát másoknak, férje nem mindig tudta elkerülni a számára méltatlan, kényelmetlen helyzeteket. Az általa képviselt, fontosnak ítélt ügyek előmozdítása érdekében azonban időnként félretette skrupulusait. Például annak ellenére vállalkozott, önmagát le- és meggyőzve az uralkodói audienciákon való referálásra, hogy nem beszélt németül, amiről még feleségének is restelkedve számolt be.36 A levelekből az tűnik ki, hogy házasságuk utolsó esztendeiben Barkóczy Krisztina rosszabbul tűrte az egyedüllétet, mint Károlyi. Az erős akaratú és céltudatos asszony egészségét szinte felmorzsolta a sok munka és a nagy felelősség. A korábban is gyakorta előforduló szédülés és kínzó fejfájás mellett ekkor már szívpanaszai is voltak, amelyeken semmilyen kúra nem segített. Ráadásul 33 A bátorkeszi uradalmat Károlyi Sándor 1713-ban vette zálogba a Pálffy családtól, amely 1726- ig volt a birtokában. Szalay, 1865.106.; Éble, 1893.143. 34 MNL OL, P 396.1. Ser. I. No. 37 399. Nagykároly, 1722. november 7.; MNL OL, P 396.1. Ser. I. No. 37 038. Olcsva, 1712. március 21. 35 MNL OL, P 396.1. Ser. I. No. 37 092. Nagykároly, 1712. október 20. 36 Ezekről a levelekről csak Barkóczy Krisztina viszonválaszából tudunk, amelyből kiderül, hogy a meghallgatáson jelenlévő dámák kacagásra fakadtak Károlyi előre betanult beszédének hallatán. MNL OL, P 396.1. Ser. I. No. 37 041. Nyirbakta, 1712. április 3. 146
