A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)
LEVELEK - Kovács Ágnes: Károlyi Sándor és Barkóczy Krisztina levelezése
Kovács Ágnes jobban. 1703 és 1711 között, ha akart volna, akkor sem utazgathatott volna lakóhelyétől távolabbi vidékekre, hiszen szükség volt rá a gazdaságban és a családban, nem is szólva a háborús viszonyokról. Utazásainak legtávolabbi pontja Kassa volt, ahol az Orsolya-rendi apácáknál tanuló Klára lányán kívül családtagjait, például nagynénjét, gróf Csáky Istvánná Barkóczy Máriát és ismerőseit látogatta meg. S ha már ott járt, megpróbálta beszerezni azokat a termékeket (hímzőfonalakat, csatokat, csecsebecséket stb.), amelyeket otthon nem lehetett kapni. Egyébként csak a birtokaikra, olykor a lakóhelyükhöz közel táborozó férjéhez és az anyjához, gróf Koháry Judithoz, a későbbi országbíró, Koháry István testvéréhez utazott. Az energikus, birtokait és cselédségét erélyesen igazgató asszony özvegyként is ragaszkodott önállóságához és elképzeléseihez. Úgy tűnik, nem nagyon volt tekintettel másokra, Károlyi egyenesen tűrhetetlennek tartotta anyósa természetét.22 Koháry Judit általában salánki kastélyában élt, ahol gyakran látta vendégül unokáit, sőt nevelte is őket. Lányával való kapcsolata meglehetősen ellentmondásos lehetett: amennyit segített neki, annyira meg is nehezítette olykor a helyzetét. Barkóczy Krisztina számára nemcsak az jelentett gondot, hogy anyja különböző ügyeit vejével akarta in- téztetni, hanem az is, hogy amikor öreg és beteg lett (ráadásul a látását is csaknem elvesztette), akkor sem volt hajlandó hozzá költözni. Panaszkodva írta férjének: „Soha nem tudom, miért nem szeret velem lakni."23 Koháry Judit akkor sem akarta Salánkot elhagyni, amikor a lánya emigrációba készült, s nagy sírás-rívás között csak arra volt hajlandó, hogy Munkácsig kísérje.24 Utolsó éveiben mégis lánya segítségére szorult, aki lelkiismeretesen ápolta. Barkóczy Krisztina 1710-1711 folyamán Egerbe és Munkácsra is eljutott, de az előbbi városba a pestis elől menekült, utóbbiba a fejedelem és férje parancsára ment, eredetileg azzal a szándékkal, hogy onnan Lengyelországba emigráljon.25 Barkóczy Krisztina 1710. augusztus 5-e és augusztus vége (legkésőbb szeptember közepe) között tartózkodott Egerben a férjének innen írt 10 levele alapján. A lengyelországi emigrációból végül semmi sem lett, holott ebből a célból Károlyiné már 1710 utolsó napján Munkácsra érkezett. „Sem a nyelv ki nem mondhatja, sem a penna le nem írhatja ennek az útnak irtózó voltát... Sok bajai jövésemet le nem írhatom, üdőm sincs rá" - írta urának.26 22 Uo. 184. Pozsony, 1712. július 14. 23 Kovács, 2011. 374. Nyírbakta, 1710. december 11. 24 Uo. 384-385. Gelénes, 1710. december 29. és 387. Munkács, 1710. december 31. 25 Uo. 321-338. 26 Uo. 387. Munkács, 1710. december 31.; 1711-ből ismert utolsó levelét is innen címezte március 6-án. Uo. 409-410. Munkács, 1711. március 6. 144
