A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)
LEVELEK - Kovács Ágnes: Károlyi Sándor és Barkóczy Krisztina levelezése
Károlyi Sándor és Barkóczy Krisztina levelezése tartózkodó férjének, hogy a vejük 3 hónappal az esküvő után feleségétől mesz- sze vadászgat. Barkóczy Krisztina nem is tudta megállni, hogy ne hivatkozzon előtte az ő példájukra, hogy ti. Károlyi Sándor akkor se hagyta volna őt fiatal házasként magára, ha egyszarvúra vadászhatott volna.13 Részletesen beszámoltak egymásnak testi-lelki bajaikról, és tanácsokkal, receptekkel, orvosságokkal próbáltak párjuknak segíteni. S bár más asszonyokhoz hasonlóan Károlyinét is gyakran töltötte el a félelem, ha férjét veszélyben érezte lenni, nem érte be az aggódással és az imádkozással, hanem használni igyekezett. A levelek olvasójának néha az az érzése, hogy mindketten úgy írtak, mintha beszélgetnének egymással. Hasonló benyomást kelthettek a levelek egykori tanítványomban, Restás Attilában is, aki szakdolgozatában úgy véli, hogy azok „irodalmi értéke közelíti a 16-18. századi szépprózáét, népies élőnyelvi stílus. Ennek megfelelően kötetlen, megengedi az ismétlődéseket, lezáratlan mondatokat, nyelvtani szabálytalanságokat. Az események elbeszélése, a jellemábrázolás, jelenetezés, a hangnem sokszínűsége (komor, tréfás, gúnyos, patetikus) jellemzik ezeket a leveleket."14 A házastársak közötti szeretetet és feltétlen bizalmat igazolja az is, hogy egymás előtt soha nem akartak jobbnak látszani, mint amilyenek voltak, gyarlóságaikat, emberi gyengéiket sem takargatták. Nemcsak arról tájékoztatták egymást, amiről feltétlenül kellett, hanem mindenről, amiről tudomást szereztek: a környezetüket foglalkoztató pletykákról éppúgy, mint a közérdekű hírekről. Példaként számos levélre lehetne hivatkozni, hiszen Károlyi Sándor mind a szabadságharc idején, mind azt követően olyan pozíciókat töltött be, hogy a sajátján kívül más tisztségviselők tevékenységéről, valamint a különböző intézmények működéséről is részletesen tudta tájékoztatni feleségét, aki viszont a helyi és a regionális (tiszántúli és erdélyi) hírekről számolt be férjének. Ezért leveleik, különösen a Károlyiéi, a köztörténet szempontjából is becses források. A kölcsönös vonzalom mellett házasságuk másik pillérét, megítélésem szerint, azonos értékrendjük jelentette, amelyben a kötelességek teljesítése állt az első helyen. Ez minden kapcsolatukra érvényes volt, a felekezetűktől kezdve a családjukon és a klientúrán át a jobbágyaikig. Károlyiék a velük kapcsolatban lévőket a legkülönbözőbb módon segítették. A zömmel protestáns Tiszántúlon ők voltak a 18. század elején a legtekintélyesebb katolikus família, amely a Rákóczi-szabadságharc idején a vallásszabadság általános elvének elfogadása után (Szécsény, 1705) is kiállt egyháza mellett. Barkóczy Krisztina például, 13 MNL OL, Károlyi levéltár, P 396. Acta publica (1454-1919) (a továbbiakban P 396.) 1. Ser. I. No. 37 041. 14 Restás Attila: Szólások, közmondások, sajátos nyelvi kifejezések Károlyi Sándor családi levelezésében. Szakdolgozat. Debrecen, 1993. 5-7. 141