A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)

LEVELEK - Kovács Ágnes: Károlyi Sándor és Barkóczy Krisztina levelezése

Kovács Ágnes amikor a Magyarországról kitiltott jezsuiták a protekcióját kérték, bár nagy tisztelője volt a fejedelemnek, elvárta férjétől a felekezete érdekében való köz­benjárást. Azzal bíztatta, hogy ha a német világban ki merte mondani az igaz­ságot, amikor mások hallgattak, most is legyen bátorsága hozzá, akár tetszik másoknak, akár nem.15 Családtagjaik és megbízható embereik esetében birtok­pereik gyors és kedvező elbírálása, fogságból való kiszabadulásuk, az emigrá­cióból való hazatérésük engedélyezése és amnesztiában való részesülésük, hi­vatali érvényesülésük, vagy éppen megházasításuk érdekében vetették latba befolyásukat.16 Jóllehet Károlyi keménykezű földesúr volt, s felesége is meg­követelte jobbágyaiktól a munkát, nem voltak érzéketlenek a nehéz helyzetűek sorsa iránt sem. Ha kellett, a rászorulóknak „Istenért is", azaz ingyen is adtak gabonát, az „egészlen elesett" nyomorultaknak és a raboknak pedig alamizs­nát osztottak. Arra ugyancsak odafigyeltek, hogy az uradalmi tisztek ne zak­lassák jobbágyaikat. Felesége halála után Károlyi a fiát is arra utasította, hogy a Károlyban „lévő szegényekre az eddigh folyt rendelés szerént az gondvise­lés meg ne szünnyön."17 A házaspár abban is egyetértett, hogy a család vagyoni gyarapodásának és társadalmi emelkedésének elősegítése, továbbá a helyzetéből következő el­várásoknak való megfelelés fontosabb, mint kettejük magánélete. Barkóczy Krisztina mélyen meg volt győződve arról, hogy férje mind a Rákóczi-szabad- ságharcban, mind azt követően a köz érdekében fáradozott. Erről tanúsko­dik egyik levele is, még a kuruc időkből: „Édes Szívem, az 90nedik zsoltárjrjal biztatom magamot, hogy Isten szerencséssé teszi Kegyelmed munkáját, s ma­gát megtartja, minthogy tudom, hogy a közönséges haszonért [értsd: közha­szonért] követi munkáját, s az nyomorult szeginyeken való szánakozás vit­te er[r]e, s azoknak szabadulásáért kíván fáradni az igaz igy mellet."18 S amikor Károlyi befejezte nagyformátumú reformtervezetének munkálata­it, ő is hasonlóan összegezte közéleti tevékenységének indítékait: „Nemze­temnek Consolatioját [vigasztalását], jövendő boldogulását és jó rendben leendő vétele által virágzássát, s elöbenyi boldog állapotjába való restitutioját 15 Kovács, 2011.158. Olcsva, 1706. szeptember 30. 16 Erre oly sok példa található leveleikben, hogy lehetetlen azok felsorolása. Érdekessége miatt utalok csupán arra az esetre, amikor Famosi (Fomosi) Lászlóné házassági válsága megoldásá­hoz is a Károlyi házaspártól kért segítséget. Kovács, 2011. 29. Nagykároly, 1706. május 27. Igaz, erre Károlyi nem is reagált. 17 Kovács, 1994. 1. köt., 149. Pozsony, 1712. május 11.; MNL OL, P 1507. 18. cs. Utasítás Pápay Pál udvarbirónak. H. n., 1717. január 10.; Kovács, 2011. 231. Olcsva, 1708. július 7.; Éble Gá­bor: Károlyi Ferencz gróf és kora, 1705-1758. Budapest, 1893. (a továbbiakban Éble, 1893.) 165. 18 Kovács, 2011. 39. Nagykároly, 1704. március 31. 142

Next

/
Oldalképek
Tartalom