A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)
NAPLÓK, VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Kövér György: A történetíró személyes forrásai
A történetíró személyes forrósai az agrártárca első gazdasági szaktudósítója lett Washingtonban. Ekkor teljesen átadta a lapot Tagányi Károlynak, aki az első számtól főmunkatársként, 1897-től pedig társszerkesztőként működött a folyóiratnál. Tagányi azonban nem sokáig győzte a folyóirat kiadásával járó állandó küzdelmeket. 1901 elején vette át a szerkesztést az akkor Pozsonyban jogakadémiai könyvtárosként működő Kováts Ferenc (1873-1956), akinek hagyatékában fellelhető az a levél, amelyben Tagányi átadja a stafétabotot. „Nekem, szellemi kimerültségből származó ideggyöngeségem miatt, egy évig sem olvasni (még újságot sem) sem írni (még levelet sem) nem szabad, de azután sem gondolhatok többé ilyen munkára, pedig jóformán a Szemlének éltem és például a levéltárban közzéteendő válogatott gazdaságtörténeti anyagot vagy 50 évfolyamra valót gyűjtöttem össze! Reméllem is, hogy tisztelt utódom majd a legközelebbi számban illő módon el fog majd parentálni, legalább is olyan méltányosan mint ahogy én búcsúztattam el volt szerkesztő társamat, Paikertet, no ha mindenki [előtt] tudva volt, hogy a szerkesztésben egy tollvonással sem volt segítségemre."19 Ezúttal Tagányi tolla jellemzi - nem túl hízelgőén - Paikert hajdani szerepét, de ennek már nincs a továbbiakra behatása. Annál nagyobb, hogy valójában Tagányi Takáts Sándort szerette volna utódjául, aki azonban akkor még Bécs- ben levéltámokoskodott. Ezt az eredeti szándékát utódának is megírta: „az én legelső tanácsom, hogy mihelyt a szerkesztésre való megbízást megkapta, menjen fel Bécsbe és személyesen kérje ki dr. Takáts Sándor úrnak nélkülözhetetlen nagybecsű támogatását (Takáts vagy a levéltárban Johannesgasse 6. vagy lakásán III. Salesianer gasse 10.1. St. Thür 9. található). Olyan gazdag, változatos és érdekes gazdaságtörténeti anyagkészlete senkinek sincs mint neki, másrészt titokban megírhatom, hogy legelőször is róla volt szó mint szerkesztőről és hogy csakis a nagy távolság miatt ejtették el, s ő ezeket jól tudja."20 Takáts annak rendje-módja szerint meg is sértődött, s egy darabig nem írt a lapba. Kováts pedig, úgy látszik, egy ideig szintén nem erőltette a kapcsolatot, de aztán hamar rászorult a jó honoráriumért folyóméterszámra publikáló tudós szerzőre.21 Amikor 1903 tavaszán Takáts hazaköltözött az országgyűlési levéltárosi 19 Tagányi Károly - Kováts Ferenc, MTA Kt Ms 2357/237. Budapest, 1901. jan. 9. 20 Uo. 21 1900-ban - még Tagányi korszakában - megjelent ötrészes dolgozatáért (A dunai hajózás a XVI-XVII. században) 684 korona honoráriumot tett zsebre. 1902-ben viszont csak 281 koronát kapott. MTA Kt Ms 2355/ 37-46.; 63-69. Ezt is csak erőteljes reklamálás után: „A Szemle azon számát miben a halászatról írtam cikket, máig nem kaptam meg. A legutóbb megjelent számban közölt vegyesekért meg honoráriumot nem küldtek. Tagányi idején a vegyeseket épp úgy honorálták, mint az értekezéseket. Arra kérem tehát, hogy ha az ilyen kisebb dolgokért nem adnak honoráriumot, úgy a most küldötteket ne is tessék közölni." Takáts Sándor - Kováts Ferenc (1903. ápr. 29), MTA Kt Ms 2355/123. 121
