Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)
Várostörténet - Kujbusné Mecsei Éva: Lépések a városiasodás útján. Nyíregyháza épített környezete a 18–19. században
Lépések a városiasodás útján meghatározta az építmények helyét, nagyságát, anyagát, figyelve a tűzveszélyre, a csatornázásra, a szomszédok jogaira, a szemétgödrök, árnyékszékek egészségügyi kihatásaira, sőt arra is, hogy ne legyen egy ház sem kirívó színű. A 19. század végére nemcsak az épített környezet, hanem a városban élők gondolkodásmódja és ezzel együtt közösségi életük alkalmai is megváltoztak. A szállásokon élők szigorú paraszti értékrendje azonban továbbra is a mindennapi tennivalókhoz és az egyházi szertartásrend által előírtakhoz igazodott.52 A családi és egyházi ünnepek mellett a jogállásváltozás megteremtette a közösségi jeles napokat is: 1824-ben a földesuraktól való teljes megváltakozáskor és 1838 januárjában a privilégiumlevél kihirdetésekor ünnepi misével, ágyúlövéssel, dió- és perecdobálással, közebéddel örvendeztek a nyíregyháziak. 1838- ban a település életében először hivatalosan meghívott vendégek is részt vettek a város ünnepén: azoknak a településeknek a képviselőit invitálták, amelyek mintával, tanáccsal segítették a kiváltságlevél elnyerését. A19. század vége felé mindinkább szokásba, divatba jött az efféle vendégsereg egy-egy épület átadásánál, szobor leleplezésénél. Közösen ünnepelt nap lett a március 15., ekkor díszközgyűléseken, emlékesteken idézték fel a forradalom vezéralakjait. Megélénkült az érdeklődés a történelem és irodalom jelesei iránt is. Mindennek nagy lendületet adott a millennium, amely a múlt felelevenítése mellett emlékművek állítására is ösztönözte a településeket.53 A „város szellemi erői", a tanítók, lelkészek, hivatalnokok, ügyvédek, katonatisztek, illetve művelődésre igényt tartó feleségeik és lányaik összefogva „kedélynemesítés céljából" irodalmi kört alakítottak, a Kossuth gimnáziumban pedig Bessenyei kör néven ifjúsági önképző kör indult.54 Bessenyei György testőríró, a felvilágosodás jeles képviselője volt az első, akinek szobrot emeltek Nyíregyházán. Ekkor már több városban állt olyan alkotás, amelynek elkészítéséhez adományaikkal a nyíregyházi elöljárók és lakosok hozzájárultak. Bár a városháza tetején már állt két Justitia-szobor, de 1889-ben Kovács István törvényszéki bíró egy olyan szoborra tett javaslatot, amely „lelépett a falról". A város első jelentős köztéri alkotásának megvalósítása eddig soha nem látott összefogást eredményezett: a Nyírvidék hasábjain indult gyűjtés, nyilvános helyen perselyeket helyeztek el, majálist rendeznek, a szabolcsi zenekar vezetője, Nagy Sándor zeneszerző ez alkalomra mazurkát komponált, Sipos János helybeli újságíró pedig Piringer János nyomdájában 53 A lakosság nagy részét még ekkor is a magukat tótnak valló, evangélikus betelepülök utódai alkották. 5:1 Részletesebben lásd GALAMBOS Sándor: Nyíregyháza és a millennium. Szaboks-szatmári Szemle, 1987. 3. sz. 325-330. 54 BÁNSZKI István: így él köztünk Bessenyei György. Nyíregyháza, 1986. (a továbbiakban BÁNSZKI, 1986.) 8-9. 247
