Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)

Várostörténet - Kiss András–Kovács Kiss Gyöngy: A virágzó Kolozsvár és egy jómódú polgára a 16–17. század fordulóján

KISS ANDRÁS - KOVÁCS KISS GYÖNGY

A virágzó Kolozsvár és egy jómódú polgára a 16-17. század fordulóján1

A következőkben Kolozsvár virágkorával és a város egy jómódú polgárával szeretnénk röviden foglalkozni, ám ehhez a virágzás korszakához vezető út néhány határkövét is meg kell említenünk.

Bár nagyon elterjedt volt az a vélekedés, miszerint Kolozsvár alapkiváltságait abban az első oklevelében, amelyben a települést mint várost említik és szabják meg kötelességeit, illetve jogait, I Károly (Róbert) király adta ki 1316- ban, ő is erősítette meg 1331-ben, majd 1336-ban, ennek gyökerei valójában a messzibb múltba vezetnek. Az 1316-ban kiadott oklevél nem maradt meg, teljes szövegét azonban a megerősítő oklevelekből ismerjük.2 Viszont az oklevél figyelmes olvasója rájöhet arra, hogy Károly Róbert tulajdonképpen megerősítette V. István királynak a tatár pusztítás után a települést benépesítő és újraélesztő vendégeknek, hospeseknek, a különböző német és más ajkú népességnek adott kiváltságait. Tehát a városalapító oklevél az 1270-1274. évekre tehető, és bár ennek teljes szövegét nem ismerjük, tartalmát Károly Róbert oklevele lényegében továbbadta.3 Jellemző - és nem csak Kolozsvár esetében -, hogy a hagyomány felértékel egyes tényeket, esetünkben is a kolozsvári hagyomány V. Istvánt Szent Istvánnal azonosította. Ennek megfelelően Diósi Gergely nótárius is a város privilégiumait számba vevő, 1592-ben befejezett magyar nyelvű indexében már azt írja, hogy a város első kiváltságait Szent István királytól kapta.4

A következő határkő 1405, amikor Zsigmond király a várost a szabad királyi városok sorába emeli és engedélyezi fallal való körülkerítését - ezért nevezi Kolozsvár önmagát több ízben szabad királyi kerített városnak -, valamint számos kiváltságban részesíti. Többek között megerősíti azt a szabadságát, miszerint a kolozsvári polgárt csak saját választott bírája előtt lehessen perbe hívni, a királybíróval együtt csak ez ítélkezhet felette. A törvénykezést illetően a kiváltságlevélben szerepel egy különleges kitétel is. Bár a kolozsvári hospesek, a vendégek V. István király korában érkeztek a településre, nem pedig az

1 A 17. Szabolcs-szatmár-beregi Nemzetközi Levéltári Napokon Nyíregyházán, 2010. szeptember 23-án elhangzott előadás szerkesztett változata.

2 Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez. Bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel regesztákban közzéteszi JAKÓ Zsigmond. I—II. Budapest, 1997., 2004. (a továbbiakban CDTrans) 11. 119.

3 CDTrans, I. 226.

4 KISS András: Más források - más értelmezések. Marosvásárhely, 2003. (a továbbiakban KISS, 2003.) 153.

211