Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)
Várostörténet - Kiss András–Kovács Kiss Gyöngy: A virágzó Kolozsvár és egy jómódú polgára a 16–17. század fordulóján
Kiss András - Kovács Kiss Gyöngy Andreanum alapján - mint a szászság zöme mégis a kolozsvári ítéleteket a felek Besztercén és Szebenben, a szászság két városában fellebbezhették meg.5 Kolozsvár ezáltal nem lett a szász közösség, azaz az univerzitás tagja, ám egy bizonyos függőség mégis létezett a törvénykezés vonatkozásában. 1458-ig a kolozsvári szászok úgy értelmezték a hospeseknek adott kiváltságokat, mint amelyek kizárólag őket illetik. Ez az interpretáció számos súrlódást eredményezett. Végül Szilágyi Mihály kormányzósága alatt a magyar és a szász rendi náció egyezségre jutott a város vezetésében alkalmazott részvételt illetően, és létrejött köztük az úgynevezett unió. Az egyezség értelmében a városi tisztségeket a két rendi náció tagjai fele-fele arányban töltik be. Amikor a bíró magyar, a királybíró szász, és ők azok, akik hat magyar és hat szász esküdttel alkotják a városi tanácsot, ugyanekkor létrejön azonban az úgynevezett száz férfiak tanácsa, a nagytanács is.6 A kolozsvári polgárság ugyanis a kontinens más városainak polgáraihoz hasonlóan - akár a városállam Firenzét, akár a Hansa-városokat tekintjük - ily módon gondoskodott arról, hogy városukban egy nagytanács is működjék, amely esetünkben - mint a neve is utal erre - száz tagot számlált. A nagytanács a legfelsőbb joghatóságot gyakorolta és meggátolta azt, hogy a városbíró és a tizenkét esküdt kiskirályként igazgassa a várost. Ennek a kötelességének eleget is tett: így 1491-ben nagyhatalmú bíróját, Szabó Ambrust bizony halálra is ítélték, mert nem tartotta be a város „törvényeit".7 Újabb jelentős határkő az 1486. év. Ebben az esztendőben Mátyás király engedélyezi Kolozsvárnak, hogy a bíró, esküdtek és a száz férfiak választása a budai jog szerint történjék.8 Ez óriás előrehaladást jelentett, mert ettől fogva már rendkívül rendezett szabályok szerint történik a választás: pontosan meghatározzák, kik kerülhetnek be a városi tisztségekbe. (Az unió is és a budai jog szerinti választás 1848-ig volt hatályban!) Közben 1481-ben ugyancsak Mátyás király, a város szülötte, megszünteti Beszterce joghatóságát Kolozsvár felett, tehát ezt követően fellebbviteli ügyeiket már nem Besztercére kellett küldeniük, hanem közvetlenül Szebenbe.9 A nemzeti fejedelemség korában azonban, a 16. század folyamán ez a fellebbviteli fórum is megszűnik, következésképpen a kolozsváriak kizárólag saját bíráik előtt jelennek meg és intézik ügyeiket a város törvényei szerint. 5 JAKAB Elek: Oklevéltár Kolozsvár története első kötetéhez. Buda, 1870. (a továbbiakban JakabOkl I.) 123- 126. 6 Uo. 192-193. 7 Uo. 291-299. 8 Uo. 275. 9 Uo. 266-267. 212
