Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)

Forrásőrző intézmények és források határon innen és túl - Takács Zsolt Gusztáv: A tizedes meg a többiek. Tóth Elemér naplója

Takács Zsolt Gusztáv

a drótakadálynak, ha nem kiabálok, agyonlőnek. Úgy éjféltájban jöttem vissza, de látom, hogy egyedül nem érdemes mászkálni.

Szeptember 20. A muszkák nagy csendben vannak. Délután beállítottuk a kályhát, a tükröt fölraktuk, körülhúztam fehér papírral a falat és estére begyújtottam. Olyan meleg lett, hogy ki kellett nyitni az ajtót. A fotelszék nem fér be a dekungba, nem tudom, hogyan hozom be.

Szeptember 21. Reggel mindjárt be akartam hozni a széket, de nem tudtam. Ki kellett faragni a földet. Levertem a kezem, de mégis behoztam. Este kijött a százados úr, hozott két embert. Most már kilencen vagyunk, egész megkönnyebbültem. Reggelenként nagy fagyok vannak, az emberek majd megfagynak.

Szeptember 22. Bementem reggel a faluba. Délelőtt mostam, délután pogácsasütés. Vagy 65 darab volt, de ilyenkor mindig vendég érkezik, úgyhogy melegen megettük a felét. Nagy hír jött, hogy leváltanak az olaszok vasárnap este, és megyünk haza, de azért én még mindig rendezkedem. Kihoztam a lakásból mindent és azt mondtam, hogy nem jövök be a faluba egy hétig. Kihoztuk a vacsorát, utána lefeküdtem. Egyszer csak jönnek, hogy holnap fél tízre jelentkezzek a százados úrnál. Nagyon mérges lettem, de azért csak lementem megint.

Szeptember 23. Reggel megint nagyon ránk világosodott. Dobogott is a szívünk, alig hittem, hogy elérjük az aknavetősöket. Ropogós hideg van. Bent tüzet raktunk mindjárt, a vizet föltettük. Borotválkozás, mosás után elmentem egyik haverom meglátogatni. Fél tízkor a százados úrral elmentünk kihallgatásra, és ünnepélyes keretek között átadták az érmet, és a zászlóaljparancsnok ismét gratulált. Mondta, hogy igyekezzek a másikért mentői hamarább. Volt vagy hat tiszt, sorba mind jöttek és gratuláltak. így megszületett végre! Megebédeltem és elmentem vételezni. Éppen akkor bontottak a szakácsok egy marhát. Segítettem, és a máját megcsináltuk. Úgy belaktunk, hogy abban hiba nem volt! Kivettem a velőt és az agyvelejét, hazajöttem megcsinálni holnap ebédre.

Szeptember 24. Hála Istennek, most már egész jól érzem magam. Nem tudom, azért, hogy van emberem elég vagy megszoktam, de úgy érzem magam, mintha már éveken keresztül itt éltem volna. Gyönyörű éjszakák vannak, akár csak nappal lenne, olyan világos van, süt a telehold. Egész éjjel tüzelünk, jó meleg a dekung. Minden este vendégeim vannak. Ma este itt volt a szakaszparancsnok, balalajkán játszott, mi meg énekeltünk egész este. Nem törődtünk azzal, hogy 80 méterre a muszka meg hallgatja.

Szeptember 25. Ma délután nem tudtam mit csinálni, távcsővel nézelődtem, de nem láttam egy árva muszkát sem sehol. Fogtam magam és lementem a vízhez, megmosakodtam. A muszkák nem láttak meg. Most este hozzáfogtunk, az állás előtt kiirtottuk a bokrokat. Nyolcán dolgoztunk baltával, fűrésszel. Olyan csörgés-csattogás volt, hogy elhallatszott Isten tudja meddig. Az emberek húzták a nyakukat, de egy árva lövést nem kaptunk. Egész a vízig kiirtottuk. Bejöttünk, jön két ember, és jelenti, hogy menjek 15 db gránátért, mert a muszkák támadni akarnak. A repülőjük állandóan lő. Ma bent a faluban, a házunk mellé gyújtóbombát dobtak. Most várjuk, hogy mi lesz.

196