Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)

Forrásőrző intézmények és források határon innen és túl - Takács Zsolt Gusztáv: A tizedes meg a többiek. Tóth Elemér naplója

A tizedes meg a többiek

észre. Látom, hogy ott ül egy ember. Figyelem tovább, később előkúszik egy másik, aztán egy harmadik és megindulnak a géppuska felé. Már kezdek örülni, hogy fogunk három muszkát. Beléjük akarok lőni, gondoltam, hogy elfogjuk élve, nem lövök. Aztán riadót fújok. Három sípjel, semmi válasz. A három ember eltűnik. Megint fújok, ismét semmi. A golyószóróst leküldöm két emberrel, hogy zárják le a horhost. Ismét fütyülök, akkor már mozgolódnak a túl oldalon. Kiáltom, hogy mi van. Tüzelőállásba jön a gránátvető, és kiáltom, hogy adjanak két embert erre az oldalra. Át is jön az, aki járőrben volt 1 órakor és mondják, hogy ők voltak, kiültek nagydolgot végezni. így aztán vége lett a nagy hajszának. Aztán hozzákezd tűk a golyószóróst keresni. Letelt egy fél óra, mire megtaláltuk a vízparton. Eljött a reggel.

Augusztus 27. Egy emberem beteg lett, már csak 8-an vagyunk. Aztán megreggeliztünk és lefeküdtünk aludni... Majd elfelejtettem, hogy 12 órakor fölébredek, és kimegyek a figyelőhöz. Beszélgetünk, egyszer csak, bumm, tőlünk 10 méterre becsapódik egy ágyúlövedék, leszakít egy mészsziklát, az meg kezd lefelé gurulni, utána a másik. A nép kiugrik a dekungból megrémülve. Kapjuk a harmadikat, lapul mindenki az árok fenekén. A negyedik már tőlünk messzebb robbant. Na, mondom, jól nézünk ki! Már nemcsak aknával, gránátvetővel, puskával lőnek, hanem már ágyúval is kezdik. Estefelé aztán a mi tüzéreink gyúrták őket. A Don túlsó partját végigverették, úgy, hogy tőlünk 150 méterre csapódtak saját lövedékeink. Nagyon szép volt. Eljött a vacsora, megvacsorázom és kimegyek figyelni, az emberek meg bent vacsoráztak. Egyszer csak a horhos túlsó szélén a géppuska fészeknél hozzákezd ordítani egy orosz szócsővel. Megyek az egyik ruszin gyerekhez, kérdem, mit mond. Hát, hogy jöjjenek át, adják meg magukat, mi nem bántjuk, apjuk, anyjuk és gyerekeik várják magukat. Itt nem kapott semmi választ. Aztán elmentek a második szakaszhoz, de ott már tűz volt a válasz, és visszakiabáltak valamit. Az első szakasznál nem lőttek, de visszakiáltottak ott is. Holnap majd megtudom, mit kiáltottak vissza. Most már éjjel 11 óra van, így virrasztunk most már éjszakáról éjszakára. Azt a mesét hozták máma, hogy 8-án leváltanak, és hazamegyünk. Mindenesetre érzem, hogy az idegeim egyre nőnek, mert bizony mióta itt vagyunk még egy nyugodt éjszakám nem volt. Ha lefekszem is, aludni nem tudok. Nem tudom, mi van ma este, de már vagy 30 repülő elment délnek.

Augusztus 28. Hát hogy tovább folytatom, így derült ránk a hajnal néma csöndben. Hajnali 4 óra. Én is le akarok menni a faluba, és még két ember. Bejövünk hárman az állásokból, de egyszer csak, bumm, egymás után jött vagy 8 darab [akna], A hátsó két figyelő úgy rohant be, hogy majd hasra estek, mert a dekung környékét verték. Úgy ki vagyok itt szúrva, hogy az első lövéseket mindig ide adják. A faluban már mondják és tudják, hogy minket lőnek. Mondják is, hogy szegény Elemért már megint lövik. Szóval, hát nagy zenés ébresztő volt. Utána elhallgattak, nagy köd ereszkedett le a vízen végig. A két ember elindult, én még maradtam. Már egész világos van, már csak egy vékony ködfüggöny van a vízen, úgy, hogy már szépen átlátnak az oroszok. Megindulok befelé, nem mondom, vártam, hogy mikor lőnek már fenékbe. Fölérek a hegyre, újra megkezdődik a lövöldözés. A hegytetőn vannak az aknásaink, itt van az őri Juhász. Megállók vele egy kicsit beszélgetni, de a lövöldözés egyre nagyobb. Lőnek az

185