Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)

Forrásőrző intézmények és források határon innen és túl - Takács Zsolt Gusztáv: A tizedes meg a többiek. Tóth Elemér naplója

A tizedes meg a többiek asztal, egy szék, egy éjjeliszekrény és egy szép zöld fa, de nem tudom, hogyan nevezik. Elég barátságos, légy az van benne elég. Most jön az ebédkészítés. Hal van, csinálok hozzá krumplit, tésztagyúrás, lekvár és alma. Utána egy szivar az ágyon... Indulunk kifelé az állásokba, és három ember megindult a vacsorával. Én itt maradok, megvá­rom, míg a másik három bejön, hogy a ház ne maradjon üresen, aztán én is megindulok 2 szál deszkával kifelé... Kilenc óra. Kimennek az őrszemek, és lefekszem. Augusztus 20. Első éjjel alszunk a dekungban. Reng a dekung a robbanásoktól. Reg­geli után munkához fogunk és emlegetjük, hogy milyen jó volna Pesten. Az idő boron- gós, úgy látszik, elmúlt a nyár. így telik el a nap. Várjuk a vacsorát és a hírt, mert min­dig az az első, ha kijönnek, hogy mi újság a faluban. Mondják, hogy a zászlóaljparancs­nok meghalt27 és az a másik gyerek is, aki megsebesült itt ebben az állásban. Megdöbbe­nünk, már három halott, és tőlünk jobbra ismét támadást intéztek a muszkák, de most elkapták őket, 300 halott és 80 fogoly, nekünk 16 halott. Megvacsorázunk és mindenki megy a beosztásába. Utána megkezdődik a megszokott rendes tűzijáték. Nagyon tet­szik a dolog, mert legalább emlékeztet a Szent Istvánra. Augusztus 21. Fölébredek, fél hat. Látom, hogy még két-három napi munkánk van a tüzelőállások kiépítésére és a futóárok megépítésére. A figyelővel hozzáfogunk dol­gozni. Már el is fáradok, lemegyek a dekungba. A nép még mindig alszik. Fél nyolckor fölzavarom a népet. A reggeli nagyon jó. Kávézom, utána alma, és kezdődik a munka. Reng a szikla a csákányozás nyomán megállás nélkül fél egyig. Sokallja a nép a munkát, megyünk ebédelni. A figyelő kint marad, a többi ebédel. Az ebéd 10 deka lekvár, utána alma. Egy kicsit lefekszünk aludni, én is fáradt vagyok. Délután fél négykor fölébre­dek, ismét nekiállunk a munkának. Én elmegyek gyeptégláért a hegyoldalba. Valahogy kiszúr a muszka, rám lőtt. Abbahagytam és visszamentem az emberekhez. Már sötét van, de az állások már készen vannak. Ilyen erős napunk még munkából nem volt, már csak kisebb simítások maradtak. Várjuk a vacsorát, nemsokára meg is érkezett. Mond­ják, hogy a kormányzóhelyettes meghalt, tőlünk itt valahol balra. Egyebet nem tudnak. Magditól levelet kaptam. Kihozták a zsoldot és hat doboz cigarettát, és aki nincs szolgá­latban, lefekszik. Hajnalban én is megyek a faluba, de 12-ig fönt vagyok. Tizenkettőkor váltás, és én is lefekszem. Hajnal 2 óra, fölkeltenek és jövök be a faluba. Augusztus 22. Tíz órakor elmegyünk istentiszteletre egy kertbe, nagyon szépen be­szél a pap. Végül gyászbeszédet mond az őrnagy úrnak28 és Horthy Istvánnak. Vissza­jövünk, ebéd, és elmegyünk a golyószóróssal almáért. Délután 3 óra. Krumplis pogácsa­gyúrás és tisztálkodás. Utána vacsora és megindulunk kifelé az állásba. Nagyon szép, holdvilágos este van. Ahogy fölérünk a hegyre, a szél olyan gyönyörű zenét hoz, hogy még életemben olyat nem halottam. Mulatnak a muszkák előttünk a városban, nem tudjuk elképzelni, mi lehet. Kiosztom a vacsorát, aztán kijövünk és hallgatjuk a zenét. Alig hallgatjuk pár percig egyszer csak, bumm, megszólal a tüzérségünk. Első lövésre úgy telibe találta a vigadó muszkákat, hogy rögtön elhallgattak, és utána nagy visítás, 27 Olgyay Antalról lehet szó, aki 1942. augusztus 4-én veszítette életét. 28 Olgyay Antalnak 181

Next

/
Oldalképek
Tartalom