Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)
Forrásőrző intézmények és források határon innen és túl - Takács Zsolt Gusztáv: A tizedes meg a többiek. Tóth Elemér naplója
Takács Zsolt Gusztáv jajgatás. Nagyon zabosak lettünk, hogy nem élvezhettük tovább a szép zenét. Tizenegykor jön a hírvivő, hogy állítólag az éjjel támadást akartak intézni az oroszok, de azért én aludtam tovább. Éjjel 1 óra. Fölébredek, eszembe jutott, hogy mit is mondott a hírvivő. Kimegyek, megnézem az őrszemet és én is figyelek, hátha mégis tényleg akarnak ezek valamit, de néma csönd. Csak a Donban csapkod hébe-hóba a vidra. így virrad ránk a vasárnap reggel. Augusztus 23. Vasárnap reggel. Hát itt igazán mindegy, hogy hétköznap vagy vasárnap, de azért ma munkaszünetet adtam az embereknek. Ismét szép idő van. Megpucoljuk a fegyvereket, és utána nagy kártyaparti. Fürdőnadrágban vagyok, egész nap örülünk a szép időnek. Ebéd után ismét kártya. Négy óra. Most már elég volt, következik a naplóírás. Hát azt nem írom, hogy zúg az erdő, állandóan hol itt, hol amott mindig csak a robbanások hallatszanak. Olyan szépen fütyül az ágyúlövedék itt a fejem fölött, hogy öröm hallgatni. Itt a dekung tetején én csak írok tovább, de most már megyek és felöltözöm, mert kezdek fázni. így jött el a vacsora ideje, aztán mindenki elfoglalta a beosztását. Augusztus 24. Reggel fölébredek, néma csönd. Megnézem a figyelőt és ismét lefekszem. Fél tizenegy, mikor fölébredek. Egy órai munkánk van erre a napra, azt megcsináljuk, majd ebéd. Ebéd után csináltam magamnak egy köcét,29 mert bizony az éjjelek nagyon hűvösek. Szürkületkor még egy pár gyeptéglát hozunk az állásokra, hogy jobban rejtve legyenek. Megérkezik a vacsora, megvacsorázunk, és beosztom az embereket. A rajparancsnok-helyettesem beteg, helyette én megyek ki 12-ig. így beosztom az embereket. Fél kilenc, rágyújtok egy szivarra és lefekszem 9-ig. Hogy előbb ismertessem az állásunkat: a Don itt egy szigetet alkot. Tőlünk 400 méterre, északra van az elágazása és tőlünk délre, 1500 méterre ismét egybe folyik. Még ezen túl is a mi századunk védőkörlete van. Én vagyok a század balszárnyán. Vagyis északra tőlem 500 méterre van a huszti zászlóalj, az 500 méteren nincs senki. Jobbra tőlem 100 méterre van egy géppuska, aztán jön a második raj és az első. Én itt egy nyúlványon vagyok, amely 100 méter magasan van a víztől, de ez egészen meredek. A Don másik partja légvonalban 80 méter. Két oldalt rajtam30 két szakadék 100-100 méter széles és 70-80 méter mély. Ha el akarok menni este a másik rajhoz, akkor vissza kell mennem 200 méterre, megkerülnöm a szakadékot. Hátam mögött egy irtó hosszú hegy. Tehát itt vagyok én a halálsziklán. Úgyhogy, ha valami nagyobb csetepaté volna, mi itt pusztulnánk el, az egész, minthogy már 2 bajtársunk itt elpusztult. Most következik a borzalmas éjszaka. Este 9 óra, felveszem a köpenyt. Egyik emberem bejön, aki figyelt hátra. Mondja, hogy váltás. Kiküldőm a másik embert, és én is indulni akarok kifelé. Hátul a hegyen megszólal egy géppuska. Rohanok ki a golyószóróállásba, épp a golyószórósom van kint. Kérdem, mi van? Feleli, semmi. Mondom a másik embernek, maradjon itt. Rágyújtok. Jövök befelé a futóárokba, hátam mögött megszólalt egy géppisztoly. Rohan a hátsó figyelő, hogy a hátunk mögött rengeteg muszka van. Riadó! 29 bőrmellény vagy rövid ujjatlan ködmön 30 mellettem 182
