Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)
Forrásőrző intézmények és források határon innen és túl - Takács Zsolt Gusztáv: A tizedes meg a többiek. Tóth Elemér naplója
A tizedes meg a többiek Tóth Elemér tizedes úr naplója is, mint minden más, saját használatra készült harctéri napló,7 pontosabb és árnyaltabb kép kialakítását teszi lehetővé: a frontélet hétköznapjait, személyes érzéseket és hangulatváltozásokat is tükröző, páratlan kortörténeti dokumentum. A napló nem a civil élet hétköznapjait dokumentálja, hanem a háború rendkívüli, embertelen körülményeit, ahol az állandó életveszély és az ezzel járó tevékenységek váltak mindennapi élmény- nyé, és a legegyszerűbb, hétköznapi cselekvések is rendkívüli dimenzióba kerültek. Valószínű, hogy hősünk is ezeknek a körülményeknek a hatására érezte szükségesnek és fontosnak a naplóvezetést. Ezzel talán szorongását, félelmeit írta ki magából, holott az írás nem volt mindennapos tevékenység számára.8 A mai magyar történetírásban jelentős szerepet játszanak a világháborús naplók és visszaemlékezések.9 Kiváló történeti források, amelyek árnyaltabb képet mutatnak az adott történelmi korszakról. A szubjektív források közös jellemzője, hogy az elbeszélő érdeklődése önmagára irányul, mondandóját személyes hangon fogalmazza meg. A szerző naplójából kiolvasható, hogyan érzett, gondolkodott, milyen értékrendhez igazodott az adott időszakban: milyen cselekvési lehetőségekkel számolt, mennyiben felelt meg az elvárásoknak, milyen célokat fogadott el, mi volt az, amit elutasított, valamint saját neveltetése hogyan harmonizált vagy nem a napi valósággal. A naplóíró feljegyzéseit az eseményekkel szinkronban készíti, egyidejűleg reflektál is azokra. Személyes hangon nyilatkozik, hiszen célja az esetek többségében nem az olvasók tájékoztatása, hanem saját élményeinek és gondolatainak a rögzítése. Talán éppen ezért válik őszintévé, mert nem kötötte semmilyen külső, befolyásoló tényező. A napló térbeli és időbeli élményeket rögzít, s így rendeződik összefüggő elbeszéléssé. A személyes megélés része volt olyan esemény dokumentálása is, amely országos jelentőséggel bírt. Erre jó példa Horthy István repülő főhadnagy, kormányzó-helyettes halála. Tóth tizedes nem tulajdonított túl nagy jelentőséget naplójában a tragédiának, úgy tűnik a mindennapok és a háborús helyzet részének tekintette. Talán felmerülhetett benne, hogy saját sorsát senki sem tudja befolyásolni a fronton, még Horthy Miklós fia sem. Előtérbe kerültek az ellátási nehézségek, a hiányos felszerelésből adódó gondok, és az, hogy a felváltásra nem számíthatnak. Nehéz volt az otthontól, 7 A naplók kiváló elemzését nyújtja PIHURIK Judit: Második világháborús naplók és emlékiratok, mint történeti források című munkája. Megjelent: Aetas, 2007. 2. sz. (a továbbiakban PIHURIK, 2007.) 130-146. 8 Uo. 9 Szűkebb hazánkban, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az utóbbi időben két harctéri naplót tettek közzé: Lázár Sándor 4-es huszár főhadnagy naplója. Szerk. BENE János. Nyíregyháza, 1999. és GALAMBOS Sándor: „Fejünk fölött a gránát és srapnel fütyülve jár.” Varga György káplár jegyzetei az első világháborúban. In: Szabolcs- szatmár-beregi Levéltári Évkönyv, 18. Szerk. Kujbusné Mécséi Éva. Nyíregyháza, 2008. 317-354. 171
