Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok távoli és közeli tájak múltjából - Papp Klára: Egy családi levelezés a Csákyak erdélyi és partiumi szőlőbirtokairól

A Bihar megyei adóösszeírások adatai alapján a bihari Csáky birtokhoz tartozó települések nagyobb részében a 18. század elejétől folyt szőlőművelés, s 1743-tól minden helységben vettek számba szőlőföldeket.

24 Siter, Szalárd, de leginkább Margitta mezőváros területén volt a legtöbb jobbágyi kézen lévő szőlőföld. A bihari szölőföldek gyarapításában az erdélyi ághoz tartozó Csáky Zsigmond rokonsága járt élen.

25 A gróf a helybeli nemességgel is konfliktusba került (1729), amikor azok szőlői után is dézsmát akart szedetni. Kazinczy Ferenc nagyapja, Bossányi Ferenc azonban - aki a vitás területet a század közepén is, mint szabad szőlőket

26 birtokolta - visszautasította a követelést: „...nemhogy egy kanállal, de csak egy csöppöt is nonában nem ád az Fogas hegyen lévő szőlőjéből, mivel nem tartozik neki".

27 SZŐLŐFÖLDEK KAPÁSBAN A BIHARI CSÁKY BIRTOKON Település 1723 1731 1743 1763 Almás 9 15 17 Berekböszörmény mv. 88 80 83 Borzik 6,5 34 45 Fegyvernek 26 5,25 32 42 Margitta mv. 982 946 352 426 Nagy tótfalu 20,5 12 74 69 Siter 41 96 105 116 Sitervölgye 0,5 22 28 Szalárd 206 234 260 305 Szarkó 12 13,5 32 38 Összesen: 1384,5 1313,75 1006 1169 1750-ben a margittai szőlőhegyen rekordtermés volt: „ Most Isten áldása lévén a szőlőkön bor annyi lett, hogy soha egy esztendőben (amint mondják) annyi nem volt" - írta 24 HBML, IV. A. 4/b. 10-15. k. (1723)., 34-39. k. (1735), 47-51. k. (1743)., 63-66. k. (1753)., 72-80. k. (1763). 25 Bár törekvéseiknek megfelelően bevételeik emelkedtek, az érmelléki-Berettyó vidéki falvakon kívül a bihari birtok nagyobb hányadának természeti adottságai inkább az állattartásnak és a gabonatermelésnek kedveztek. 26 A szabad szőlő dézsmamentessége a szőlő jogállására utal, Bossányi Ferenc nemes mivolta nem tette az általa birtokolt szőlőt automatikusan szabaddá. Orosz István a Hegyalján említett olyan esetet, amikor „egypromontóriumon egymás mellett volt egy Csáky gróf dézsmaadó és egy névtelennek számító tokaji vagy tarcali jobbágy szabad szőlője". OROSZ István: Borok királya. In: Borok és korok. Bepillantás a bor kultúrtörténetébe. Bp., 1999. 181. 27 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban MOL), P. 71. Fasc. 7. No. 4. - Csáky család Központi levéltára, Dizsér (Bihar vm.) iratai. Rajta kívül Pécsi Istvántól is követelték a dézsmaadást.