Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)
Tanulmányok távoli és közeli tájak múltjából - Papp Klára: Egy családi levelezés a Csákyak erdélyi és partiumi szőlőbirtokairól
Különösen sajátos a birtoképítésben-gyarapításban élenjáró erdélyi Csákyak 18. századi viszonya a szőlőföldekhez és a bor forgalmazásához, hiszen a család tagjai számára a 17. század második felében elveszített birtokok visszaszerzése és azok helyzetének megerősítése alapvető fontosságot kapott. 6 Az erdélyi Csáky-ág elsősorban Erdélyben és a Partium területén rendelkezett birtokokkal, ahol a szőlőtermeléssel a jobbágyi népesség és a birtokos család egyaránt kísérletezett. A szőlőmüvelés nemcsak a viszonylag szabadabb birtoklás miatt volt vonzó a jobbágynépesség számára, hanem - legalább olyan mértékben - a boreladásból származó jövedelemszerzési lehetőség és az önellátás miatt is. Ez utóbbi magyarázza, hogy a még arra alkalmatlan talaj és éghajlati viszonyok mellett is megpróbálkoztak a szőlő termesztésével. A korabeli leírások, az uradalmi utasítások valamint a robotjegyzékek tanúsága szerint a megmunkálás rendjét az évszázados hagyományok alapján, több nemzedék átöröklött tapasztalataira építve fejlesztették ki. A Jósika család hitbizományi levéltára az erdélyi Csáky család több 18. századi képviselőjének levelezését tartalmazza. A gazdag anyagból sokoldalú képet kaphatunk a grófi család szőlőbirtokairól, azok elhelyezkedéséről, műveléséről, valamint a bor kereskedelmének fontosságáról is. A források azt igazolják, hogy 1700. december 3-án gróf Csáky István kolozsi főispán azért váltotta vissza Bethlen Druzsiánától, Mikes Mihálynétól a serlingi jószágot 7 13 200 forintért, mert azt kívánta a margittai, szurdoki és egeresi jószágokért cserébe tatai Csáky Lászlónak átadni. 8 1701-ben azonban kiderült, hogy Csáky István a serlingi birtoknak csak a felével kínálta meg Csáky Lászlót, „ a többit pénzzel fizette, az adorjáni, margittai és szurdoki jószágoknak 50 000forintig való kielégítésibe... ", a jó szőlőtermést adó birtok másik felét a család hasznára magának tartotta meg. 9 (Seriing Csáky Istvánné, Mikola Ágnes örökségének része volt, amelyet még 1693 márciusában vett át. 10 ) Az anyai örökség egy részének elzálogosításával azonban erdélyi Csáky István átvette a magyarországi ághoz tartozó, s a tatai Csáky László tulajdonában lévő három partiumi és erdélyi birtokot. 6 PAPP Klára: A Csákyak erdélyi ága a 18. században. In: Szabolcs-szatmár-beregi Levéltári Évkönyv XVII. Szerk. Galambos Sándor-Kujbusné Mecsei Éva. Nyíregyháza, 2006. 339-359. 7 Seriing - Mágurele, Beszterce-Naszód m. BENKO József: Transsilvania speciális. Erdély földje és népe. Fordította, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi Szabó György. Bukarest-Kolozsvár, 1999. (a továbbiakban BENKŐ, 1999.) I. 398. (Sajókeresztúr és Simontelke mellett felsorolva az alsó-kerület 82 faluja között.) 8 Tatai Csáky László a tárnokmester Csáky István testvérének, lévai Csáky László országbírónak a fia volt. 9 Arhivele Nafíonale, Direcfia Jude^eaná, Cluj (Román Országos Levéltár Kolozs megyei Igazgatósága, Kolozsvár) Fond fideicomissionar Jósika (A branyicskai báró Jósika család hitbizományi levéltára - a továbbiakban Fond Jósika), No. 643. 20-21. „... még 1699-ben ígérte volt, hogyha a micskei jószágot a királytól megnyerheti, odaadgya azon summába, de mivel meg nem nyerte, azért köti Egerest örökösön (mint már magának az említett serlingi jószággal megörökösítette) Bethlen Druzsiánának és Mikes Mihálynak, kiktül azelőtt 20 600-ba zálogba biratott. Mely zálog summából 4000forint engedtetett el Csáky Istvánnak, a többivel adós maradott in transumpto. " 10 Fond Jósika, No. 541. 76. A „ Csáki Istvánné Mikola Ágnes asszonynak jutott jószágok regestruma " szerint Szent László, Kis Fenes, Szent Mihály, Bilak és Seriing egész faluk jutottak birtokába.
