Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Lakatos Sarolta: „Csak az emlék maradandó”. (Vásárhelyi Vera) Emlékképek Dr. Kállay Kristófné Vásárhelyi Vera életéből

pénzből, önmaguktól kellett megvonni erre a fedezetet. Minden idegszálával Magyarországonjárt, rettegett a szeretteiért, iszonyatos honvágya volt. Férje az atyai jóbarátok segítségével 1951-ben végre álláshoz jutott, az Európai Állattenyésztők Szövetségének titkára lett, majd 1967-ben osztályvezetői állást nyert a római székhelyű FAO-nál. Mint máltai lovag is szépen emelkedett a ranglétrán, 1969-ben a MMLSZ elnöke, 1978-ban pedig a Szuverén Máltai Lovagrend szentszéki nagykövete lett. 1957-ben nagy lelki megrázkódtatás érte Verát. Elvesztette imádott édesanyját, akinek közelségét, betegségében gyógyító szavait, simogatását, az emigrálásuk óta nélkülözte. Szülei az internálásuk után, 1957 áprilisában kézhez vették végre útlevelüket Rómába, de édesanyja 10 nappal az indulás előtt agyvérzésben hirtelen meghalt. Özvegy édesapja kivándorolt hozzájuk, 1981-ben Rómában tért meg a Teremtőjéhez. Az aggódó édesanya a távolból több mint óvta leveleiben a lányát, hogy nincs önbizalma, nincsenek barátnői, nehezen barátkozik, hogy „vad" lett s nem szeret emberek közzé menni; ezt a természetét az anyai nagyanyjától örökölte, ezért nagyon küzdjön ellene. 1957-ben egy másik csapás is érte, elvesztette Hlatky Endrét,

7 azt az embert, akit még Caprin a bizalmába, „pótapjává" fogadott, s akivel együtt fedezték fel Róma igazi arcát. Vera asszony „Kedves Barátja Lelkemnek" titulálta, az irodalom szeretete kötötte őket egymáshoz. Hlatky Endre is - az édesanyával azonosan - nem egyszer szóvá tette, hogy „fogadott leánya csukott lelkű, túlzottan hideg és kimért", hogy nagyon megkeményedett. Vásárhelyi Vera az 50-es, 60-as években bizonyára nem egyszer nézett magába, több feljegyzése utal erre. Pl. 1950-ben így vallott magáról: „Megtanultam, hogy az élet túl kemény, semhogy elbánjunk vele, inkább mi törünk meg a csapásai alatt. Én sose támadok, a maximum a passzív rezisztencia ameddig eljutok. " Később, a Fiugge-i útinaplójában (1961): „Egy elveszett gyerek határozatlansága, félelme bújik meg bennem, csak ahol érzem hogy szeretnek, ott vagyok biztos és harmonikus. Talán senki sem merít úgy másokból erőt mint én, megtartom ugyanakkor belső magányom igényét. Gondolkodni, teremteni, élni belsőleg csak a magányban tudok, - de boldog lenni, csak másokon keresztül. " Még szépkorában sem tudta önmagának megmagyarázni, hogy miért olyan önmarcangoló, hogy miért mutatja magát mások előtt a legrosszabb színben. „Más voltam mint a többiek, mintha a bőrömről egy réteg hiányozna. Betegesen érzékeny, szeszélyesen hangulatos, de csak azért, mert erősebben válaszoltam mindenre, mint a többiek. Ez a sehová se tartozás, elkísért egész életemben". Egy biztos: egész életét sírás és panasz nélkül élte le, „ahogy azt nevelésünk, büszkeségünk, osztályunk hagyománya tőlünk elvárta", s benne volt a Skorpió jegyében születettek kettőssége: józan kötelességtudat, szívósság, 7 Hlatky Endre dr. juris (*Nagyvárad, 1895 - fRóma, 1957): 1919-1933 között a Külügyben, III. a Miniszterelnökség sajtóosztályán dolgozott, majd a Magyar Rádió müsorigazgatója, rövid ideig nagyváradi főispán; a Lakatoskormányban miniszterelnökségi államtitkár. A nácik Dachauba hurcolták, ő is tagja a Dél-Tirolban megmenekült VIP csoportnak. Olaszországban maradt, ferences harmadrendű, camalduli szerzetes lett. Franciából közel 200 kínai verset fordított magyar nyelvre, irodalmi hagyatéka a Kállay Gyűjteménybe került.