Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Galambos Sándor: ”Fejünk fölött a gránát és srapnel fütyölve járt” Varga György káplár jegyzetei az első világháborúból

egyszer, hogy őrségen voltam vagy 15 legénnyel. Sok ember volt ott elzárva. Aznap este is hoztak egyet a csendőrök, és átvettem, elzártam. Reggel korán, hogy többen kérezkődtek közülük szükségre, küldtem velük fegyveres katonát egy párat, hogy vigyázzanak, el ne szökjön valamelyik. Egyet kint felejtettek, éppen azt, amelyiket az estén hoztak a csendőrök. Azonnal észrevettem, és mentünk érte, de már akkor nem találtuk, elszökött. Tüzér volt. Volt még egy, amelyik tudta, hol lakik. Elküldtem két fiúval, hogy keressék meg, de nem találták. Megint elküldtem egyet, hogy várja, hátha hazamegy, és hozza el. Már féltem, hogy mi lesz vele. Nemsokára hozta is a tüzért. Amilyen mérges lettem, nagyon felpofoztam és bedobtam az egyesbe, vissza. Nemsokára jött a főhadnagy úr Varga, a stacions inspekciós Officir.

52 Jelentettem neki. Beszélt vele, miért szökött el. Mondta neki, hogy szigorúan meg lesz büntetve. Aznap történt, hogy két magyar asszonyt elfogtak. Jöttek a férjükhöz, akik már nem is messze voltak, a szomszéd faluban. Odahozták őket, mert a jegyzői iroda ott volt. A jegyző nem tudott csak horvátul, engem hívtak. Megmondtam a jegyzőnek, hogy mi járatban vannak. A két fiatalasszonyt letartóztatták. Nagyon sírtak, hogy már itt a férjük közel, és nem láthatják meg, és még amellett meg lesznek büntetve. Büntetve mégis nem lettek, hanem vonatra ültették, és vigyázattal hazaeresztették őket. Nem láthatták meg a férjüket. Egy kevés idő elteltével aztán elmentünk onnan. Vonatra ültünk és elmentünk a Száva-partra egy községbe. Mikor még odamentünk korán tavaszkor, hideg volt. A Száva kiöntött, és vízben állott az egész határ. Aztán jó idők lettek. Ott voltunk hosszabb ideig egy gazdag horvát embernek a szekérszínjében. Voltam én is a rajommal. Volt sok tojás, és sütöttünk rántottát. Ott töltöttük el a húsvétot is. Engem többször behívott a gazdasszony, és megkínáltak. Árultak sok rakiát. Aztán lejött a 6-ik marsszázad. Hogy kevés altisztjük volt, engem is oda helyeztek őket abriktolni

53 április 24-ikén, azaz éppen Szent György napján. Mindig vártam azt a levelet hazulról, hogy mikor írják már, hogy a feleségem megszaporodott. Este jártam a századomhoz vissza, hogy mikor kapom már azt a levelet. A többi barátaim is várták, mert azt mondtam nekik, hogy ha fiú születik, akkor csinálok egy kis keresztelőt, úgy ahogy a zsebem engedi, de ha lány születik, akkor nem iszunk egy kortyot sem. Szerencsére május 15-ikén kaptam a levelet az apósomtól, hogy május 5-ikén a feleségemnek szerencsésen egy nagy fiú gyereke született. így aztán nekem is meglett az örömöm, és ott mindjárt egynéhány barátommal elmulattam vagy 10 koronát, Dancs, Bodnár, Kiss, Kovács, Pótics és Ignácz magyar barátaimmal. Nemsokára elmentünk onnan, az a marsszázad, egy közeli faluba, Juricsira, mert a mi helyünkre 33-as bakák mentek. Úgy volt, hogy mi is csak kevés korig leszünk ott, de nemsokára a talián sógorunk hadat üzent. Arra vártunk, hogy mikor jön már az a parancs, hogy megint megyünk Szerbiába. Május 25-ikén sürgönyt kapott az őrnagy úr, hogy a 52 állomás (helyőrség) ügyeletes tiszt 53 betanítani