Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Galambos Sándor: ”Fejünk fölött a gránát és srapnel fütyölve járt” Varga György káplár jegyzetei az első világháborúból

Azt gondoltuk, mi nem fogunk menni Szerbiába, de tévedtünk, mert azokat a nagy vascsónakokat kellett vinni a vízre, amiken a csapataink mentek át. Este szép holdvilágos idő volt. A íréinek betekergették a kocsik kerekeit ronggyal, így mentek közelebb a Drinához, a mi zászlóaljunk meg utánuk. A szereléket letették, csak az altisztek mentek fegyverrel. Én ott maradtam a risztunggal, meg egy pár ember a kapitány úr parancsára, mert épp aznap napos káplár voltam. A tisztek sem mentek mind. Készítettem magamnak jó vacsorát, kerestem a földben kolompért, és abból. Amikor közeledtek a Drinához, a csónakokat leszedték. 8-10 ember vitt egyet lassan, csendben, de mikor közeledtek a vízhez, észrevette az ellenség, és nagy fegyvertüzet adott rájuk. Nem volt szabad a csónakokat letenni, míg a vízhez nem értek. Oda letették. A pionérek, a komáromiak állították össze, úgy szállították át a katonaságot. A szerbek nagyon lövöldöztek, de hiába volt, többen megsebesültek és haltak, és így rohammal tovább szorították a szerbeket a víztől. A mi zászlóaljunkból is egynéhányan meghaltak és sebesültek úgy, hogy vitték a csónakot, és kilőtték alóluk. Aznap vagy hét helyen szálltak át a csapataink a Drinán Szerbiába. Hajnalra visszaérkeztek embereink. Panaszkodtak nekem, hogy milyen rossz volt, és mondták, ki halt meg és ki sebesült. Ott pihentünk délig, de már az alezredes úr nem jött velünk Szerbiába. Ahogy lejöttünk a Pasina-berdáról, gyengélkedőt jelentett Szrebrenicán, és elment haza Magyarországra. Délután mi is elindultunk a Drinához. Túl a vízen már nagy harc folyt. Hullott a magyar is, de a szerb is. Útközben kaptunk egy kis kenyértöredéket. Alkonyatkor átmentünk mi is a vízen Szerbiába. Ez volt 7-ikén este. Igaz, már nem volt a víz mellett harc, mert csapataink meghátráltatták az ellenséget. Ahogy átmentünk az idegenbe, nem jól éreztük magunkat, még az ág is húzott bennünket. Haladtunk beljebb. Nagy sötétség lett, és az eső esett. Koromsötétségben megmaradtunk egy hegyen reggelig, ott éjszakáztunk svaromléniában. Ott voltak házak, a civilek menekültek onnan el, mert arra nem számítottak, hogy csapataink át fognak törni a Drinán. Nem érkeztek elszállítani mindenüket, ott maradt a sok aprójószág, sok aszalt gyümölcs, dió és méz, szilvórium hordószámmal. Akkor éjjel keresgettünk, volt méz, gyümölcs, dió, amennyi kellett. Szakaszunk is hozott két hordó rakiát. Volt elég, úgy öntöztük, mint a vizet. Egész éjjel mindenfele virnyákoltatták a tyúkokat a bakák. Disznót nem ölhettünk, mert tüzet nem volt szabad rakni, de a tyúkot és a kacsát beletettük a kenyérzsákba. Ahol én voltam, a fán sok tyúk éjszakázott, lekaptam egyet és elszakítottam a nyakát egykettőre. Egy kis fiatal ügyes regruta megtisztította. Mondtam neki, tegye a kenyérzsákjába, majd megsütjük valahol, ahol pihenő lesz, és tüzet rakhatunk. Nemsokára megvirradt, és szedőttünk össze a tábornok úr elibe. Az egész brigádból sokan be voltak rúgva. A tábornok úr kiadta a parancsot, hogy merre a direkción.

20 Nagy ködös idő volt. Századunkból a főhadnagy úr Vészeli kapta a parancsot, hogy a szakaszával 20 útirány