Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Szabó Géza: Egy sikertelen kísérlet Nyírbátorban az adósságcsapda megszüntetésére az I. világháború idején

A szőlőtelepítés feltételeit is szakszerűen részletezi az ajánlat. A Bóniban magas színvonalú volt a szőlőmüvelés, saját pincészetük is mintaszerű, a frissen szüretelt szőlőt exportálták, a sajtolás után maradt montból pálinkát főztek, trágyázásra használták.

16 Ha a bérlet lejártakor, 40 év múlva egy modern szőlészet marad a községre, az nagy vagyongyarapodást ígért. Első hallásra még ettől is vonzóbb, ugyanakkor persze rögtön aggályos is az, hogy a Boni kötelezné magát a bérelt ingatlanon egy 720 hektoliteres szeszkontingens kitermelésére alkalmas szeszgyár, egy szeszfőző, egy gazdasági tiszti lakás, 10 szobás cselédlakás, egy 40 méteres istálló, egy rideg akol, „vagy keczés akol" gazdasági épületek felépítésére. A bérlet lejártával jó karban mindez a községnek maradna vissza, minden kárpótlás nélkül. A szeszgyártás nemcsak a környéknek, de a megyének is a legfontosabb iparága. Az ország szeszgyárainak 1/3-a üzemelt itt. A szeszt sok alapanyagból főzték, a szesztermelés mennyiségi fokozódása több növénytermesztési ágazatot lendített fel, a piac a szeszadó emelkedése ellenére is végig élénk maradt.

17 Az egyszerű pálinkának a járás is „jó felvevője", de a Bóninak különleges likőr-termékeit messzeföldre is exportálták. A község képviselőtestülete pedig már 1899-ben szokatlanul hosszú eszmecserét szentelt a „szeszügynek", miután Bátorban egy nem községi kezelésű új mezőgazdasági szeszgyár is üzemelni kezdett, meg Encsencsen és Gyulajban is alapítottak egyet-egyet.

18 Most pedig a háborús konjunktúra idején a község egy olyan komplett termelési vertikum kialakítását segítette volna elő, amely a verseny szempontjából megközelíthetetlenül olcsón tudott volna szeszt termelni. A nyírbátori járásnak különösen a Piricse felé eső része az ország egyik gazdaságilag legelmaradottabb területe volt, a földnélküliség, a szegénység biztosította az olcsó munkaerőt. Olyannyira profitképes lett volna ez a kiépítendő komplexum, hogy a Bóninak még úgy is megérte volna, ha az építmények a bérlet után a község tulajdonába mennek át. A szeszgyártáshoz kapcsolódó teljes termelési vertikum már évek óta bejáratott üzem-struktúrát jelentett a Bóniban. A szeszgyártás „előtti" (gyümölcs- és szőlőtermesztés, burgonyatermesztés) és a szeszgyártás „utáni" (szeszfmomító, különleges, exportra szánt likőrök előállítása) üzemek, termelési ágak egymásraépülését, minimálisra csökkentve ezzel a rezsiköltségeket. Sőt, a „szeszgyártás-vertikum" egyes melléktermékeit állatok etetésére is használták, a földjeiket pedig a saját istállókból kikerülő trágyával trágyázhatták.

19 így érthető, hogy a Boni ajánlatában az állattenyésztés lehetősége is szerepel. Szarvasmarha-, juhtenyésztés, amelyhez a bérlemény művelési ágak szerinti megszervezéséhez is 16 SZABÓ, 2002. 331. 17 SZEGVÁRY Zsuzsanna: Adalékok a nyírbátori járás szeszgyártásának történetéhez. Kézirat, 1978. 18 SZSZBML, V. 375. 1899. április 18. jkv. 19 Lásd SZABÓ, 2002. 331.