Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Szabó Géza: Egy sikertelen kísérlet Nyírbátorban az adósságcsapda megszüntetésére az I. világháború idején

szabad kezet kaptak volna. Ugart is hagyhattak volna a legeltetéshez, takarmánynövényeket is termelhettek volna. Ha dohányt kívánnának termelni, a község köteles az engedély megszerzését támogatni. A terv megfogalmazza, hogy mindezek által „ egy modern bérgazdaság létesíttetik, mely nem csak a talaj termelőerejének fokozását fogja maga után vonni, hanem annak értékemelését is: miért is mindezeknél fogva a haszonbérlet a községre nézve előnyös." Majd: „...a felsorolt feltételek is minden szigorúbb megkötések nélkül elfogadhatók és a község érdekeivel teljesen összeegyeztethetőnek tekinthetők... A Boni minden beruházás költségeit magára vállalja: a tájat is megváltoztatja, a dülőúthálózatot (az egyetlen, encsencsi út kivételével) a művelési ágak kívánalmai szerint, átrajzolná. Cserébe a bérbeadó engedélye alapján „a szeszgyáron kívül akár más mezőgazdasági, akár más ipari gyártelep létesítendő". Egy ágazatot nevesítenek is: „Ha a haszonbérlő dohánytermelési engedélyt akar elnyerni, annak megszerzésében a község közbenjárni tartozik. " Bár a Boni dohánytermelése a korábbiakban elhanyagolható volt, az előző évtizedek nagy konjunktúrája hatására ezt a lehetőséget sem hagyhatta ki a tervezett bérletben. A tervezet pontjait egyenként végiggondolva az lehetett az átlag bátori polgárnak az érzése, hogy ez a javaslat a kölcsönös előnyök elve szempontjából nagyon aszimmetrikus. Merthogy itt nem két „egyenrangú" partner készülő megállapodásáról volt szó, hanem egy prosperáló üzem és egy anyagilag csődbejutott város merész közös vállalkozásáról. A Bóninak a háborús nyereség befektetésének egyik kényelmes, nem nagy kockázattal járó megvalósítása lett volna, a községnek pedig az utolsó szalmaszálak egyike, úgy, hogy a többi szalmaszál is csak a vágyak szintjén ringatózott. így nem maradt más, mint hogy előnytelen egyezségbe is belemenjen a község, még az elöljáróságnak is csorbulhatnak az érdekei, ha látványos eredményként tudják megjeleníteni a tervet a község képviselő-testülete és a polgárok előtt. Ezt kívánta szolgálni a tervezet utolsó passzusa: „ Végül előterjeszti az elöljáróság, hogy tekintve azt, hogy a községnek egy az 1918. dec. 1-én az Unió Életbiztosító Társaságnál lejáró 500.000 koronás függő kölcsöne van: a haszonbérlet összegére vonatkozólag a haszonbérlővel oly megállapodást is elfogadhatónak tart, ha a haszonbér összege kapitalizáltatik. Akadálya ennek annyival inkább kevesebb áll fenn, mert ezen kölcsön bármikor minden előzetes felmondás nélkül is visszafizethetó'."

21 Az ajánlat utolsó két mondata meg is magyarázza, hogy miért érezheti a Boni azt, hogy a képviselő-testület elfogadja majd ezt a kissé kegyelemdöfés-szerű megoldást. Mert ha leegyszerűsített számítással élünk, amibe nem vesszük be a község pénzügyi kötelezettségeit (a beruházásokból rá háruló részesedést), a fennálló bátori adósságokat ez 20 SZSZBML, V. 375. 1916. július 7. jkv. 21 Uo.