Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Láczay Magdolna: A szabolcsi nemesség társadalmi tagozódása a 19. század első felében

meghúzható határvonalak, ha egyáltalán van mód erre, hiszen az életforma a rendi tudatnak olyan elemeit őrzi, amelyek válaszfalat emelhetnek például az azonos vagyonnal vagy vagyontalansággal élők közé is. Dönteni kényszerül a kutató, milyen történetírói iskolától „kér" segítséget. E kérdéskör kapcsán is szembekerülünk a tradicionális és az újabb történetírás módszerének választási kényszerével, míg végül a Hajnal István nevét választó iskolához igazodva úgy döntöttem, hogy többféle megközelítésben, a forrásokhoz igazodva kell megkísérelnem a 19. század első felében végbemenő társadalomszerveződési folyamat lényegének a megtalálását. A statisztikától a számítógépes adatbázis kialakításán át a kliometriáig, a forráskritikától a különös, a speciális, csak erre a térségre jellemző egyedi vagy tipikus eseteken át választ találni arra, van-e bizonyítható különbség a rendiség itteni megnyilvánulása és az ország más vidékei között? Kikkel mutat hasonlóságot a megye nemessége, esetleg arra is kísérletet tenni, hogy elhelyezzük a nyugati és a keleti társadalmi szerveződések, modernizációs kísérletek sorában a 19. századi szabolcsi nemesség döntő részét. Ehhez a munkához a nemességre vonatkoztatható fogalmi rendszert is pontosítani kell, nem elégedve meg a korábbi évtizedekben elterjedt nomenklatúrával, de teljesen elszakadni sem lehet a már ismert fogalmaktól. Amennyiben a tradicionális történetírást nem csupán abban határozzuk meg, hogy elsősorban irodalmi forrást, egyének magatartását kutatja, hanem például a kollektív magatartást is, úgy a nemesség jogi, politikai megnyilvánulásainak színtereit, elsősorban a megyei közéletet is figyelembe kell venni. Ezáltal a megyének, mint hivatalnak a bemutatására is szükség van, sőt azokat a jogi munkálatokat sem szabad figyelmen kívül hagyni, amelyek új statútumaikkal épp megújulásának, szakszerű működésének a bizonyítékai. A megyei közéletben részt vevőket azonban nemcsak egyéni megnyilvánulásaik alapján, hanem aszerint is megvizsgálhatjuk, mennyire reprezentálnak egy-egy csoportot vagy talán jeles tagjai altruista módon emelkednek ki, hogy másokat a jobb jövő reményében a maguk igazáról meggyőzzenek? Ez utóbbit a társadalmat kutató ember csak kétkedve fogadja, de a döntéshez a legjobb módszert akkor választhatom, ha úgy vélem, mindkét módszerrel meg kell barátkoznia annak a kutatónak, aki a forrást tisztelve nem megváltoztatni akarja azt a maga céljai érdekében, hanem azt a módszert választja, amivel megszólaltathatja. Épp ezért a fellelhető források megismerésével folytatódhatott a munka. Szabolcs megye levéltára a sok viszontagság ellenére szerencsésen megmaradt. 1550-től folyamatosan megvannak a megyei közgyűlések protocollumai, acta sorozatai, de ez nem jelenti azt, hogy minden országosan ismert forrástípus teljességében a rendelkezésünkre áll. Vannak olyan fondok, amelyek utóbb sérültek, vagy eleve nem készültek el úgy az iratai, ahogyan azt a Helytartótanács, esetleg más kormányzati utasítás kérte. A megye nemesi társadalmának a vizsgálatához azonban olyan forrásbázisra volt szükségem, amely valamennyi települést, illetve valamennyi magát nemesnek valló megyebeli lakost, birtokost feltünteti. Ehhez értelemszerűen a különböző célból készült összeírások