Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Láczay Magdolna: A szabolcsi nemesség társadalmi tagozódása a 19. század első felében

kínálkoztak, noha jól tudom, hogy a kiváltságát a jelzett időben még inkább felértékelő nemesség a központi conscriptióktól húzódozott. Másrészt viszont, ha kiváltságai megerősítését remélte tőle, akkor még azok is igyekeztek bekerülni, akiket már inkább más rétegek életmódja jellemzett, vagy a nemessége nem volt bizonyítható. Kutatásaimban azok az összeírások adták a kiindulási pontot, amelyeket - reményeim szerint - a teljességük révén más források elé helyezhettem. A 18. század végéről, közel azonos időből, két összeírás áll rendelkezésünkre, amelyek a megye egészét megőrizték, egységes szempontok szerint készültek, és áttételesen a nemesi kiváltságok megerősítését szolgálták. Kimaradni nem, bekerülni érdeke volt még azoknak is, akik e rend perifériáján helyezkedtek el. Az időrendben korábbi az 1793ban készült catastrum, amely a megye adómentességet élvező családjait írta össze falvanként. Az összeírást szolgabírák végezték, akik jól ismerték járásukat, így nem tagadhatta el magát annyi ember, mint - az adatok bizonysága szerint - József császár összeírói elől. A másik forrás a Napóleontól tartó magyar nemesség felajánlásának iratanyaga. Az inszurrekciónak, ha katonailag elavult is, hálásak lehetünk azért, mert szinte minden megyében maradt a hadrafoghatókról valamilyen, a társadalmi helyzetüket is megvilágító forrás. Szabolcsban a legteljesebb az első, az 1797-ben történt megajánlás során készült, és háromféle főkönyvet is kitöltő összeírás lett, amelyek több szempontból figyelemre méltóak. Részben, mert belső tagolásuk révén könnyen értelmezhetők, másrészt felvettek mobilitásban lévő elemeket, és legfőképpen, ha közvetve is, de adnak némi eligazítást a vagyoni állapotokról. A feldolgozásukat a hagyományos történeti statisztikából ismert módszerekkel végeztem el, és a kapott információk értelmezéséhez felhasználtam mind az ez időben készült országos összeírásokat, mind azokat a megyebeli irategyütteseket, amelyek a nemességhez kötődő közgyűlési és családi iratokban fellelhetőek (öröklés, gazdálkodás, hagyatéki ügyek). Ezek egyedi esetekről szólnak, és csak arra szolgálhattak, hogy egy-egy mintát, példát adjanak, a nemesség életvitelének összetettségére rávilágítsanak. Pálmány Bélának hívta fel a figyelmemet egy 1787-ben készült lajstromra, nevezetesen arra, amely a megyei birtokmutatók sorozatában található a Magyar Országos Levéltárban. A birtokos nemeseket név szerint adja, úgy, hogy jelzi, hol fekszenek birtokaik. Magára a birtok nagyságára ez az összeírás csak következtetni enged, mivel nem található a helységnevek mellett csak az az információ, hogy milyen jogállású a település, illetve teljes vagy részbirtoka van-e ott a felírt nemesnek. A tíz évnyi különbség ellenére is igazolhatja a megyei nemességről megállapítottakat, szám szerint megadja a birtokosokat, névanyaga összevethető, és tudomásom szerint ez idáig a szabolcsi adatait nem adta közre más. A másik forráscsoportot nagyjából fél évszázaddal későbbről, az 1840-es évekből választhattam, amikor ismét több összeírás készült közel azonos időben, és a nemesség életéből valamely jellemzőt emeltek ki az összeírok. A megyei tisztújításokat zavargások kisérték, ennek megelőzését szolgálta volna az 1844-45-ben a megyei nemességről