Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Láczay Magdolna: A szabolcsi nemesség társadalmi tagozódása a 19. század első felében

A SZABOLCSI NEMESSÉG TÁRSADALMI TAGOZÓDÁSA A 19. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN' A magyar nemesség, és ezen belül a szabolcsiak társadalmának kutatását olyan általános problémák nehezítették, amelyek szinte felfedik a történetírás hazai, de nyugodtan mondhatjuk, nemzetközi problémáit. Különösen így van ez, ha azt szeretnénk megtudni, voltak-e egy régiónak, közigazgatási egységnek olyan specifikus társadalmi jegyei, amelyek az adott korban meghatározták a nemesség rendi magatartását. A hazai társadalomtörténeti kutatásnak ugyan voltak már eredményei, de csak az utóbbi évek irodalma szolgál ezen belül a nemesség többszempontú megközelítésével. Mielőtt a hazai eredmények bemutatására vállalkozunk, hasznos lehet röviden áttekinteni azokat a szempontokat, amelyeket munkánk során a külföldi iskolák eredményeiből már figyelembe vehettünk. Az újkor a nemesség számára az átalakulás kényszerét hozta. Ez az időbeli és térbeli kényszer azonban eltérő módokkal jelent meg, ezáltal a nemesség társadalmi jelentősége, súlya is más-más az egyes országokban. Míg a nyugat-európai országokban a nemesség a kiváltságait, illetve azok tényleges értékét korábban, már a 17-18. században elveszíti vagy másra váltja, addig közép- és kelet-európai társaik még e privilégiumok megújításán, megerősítésén fáradoznak. A 18. század e szempontból különösen jelentős, hiszen Angliában a nemesség döntően már olyan életmódot folytat, amelyért a francia nemes elveszítheti előjogait (például kereskedik), másutt pedig a nemességnek az az elitje fejlődik ki, amelyik újonnan szerzett címeivel a hatalomban való részvételre is számíthat. Ne felejtsük el, hogy a felvilágosodás eszmerendszere mennyire felemás módon érintette az abszolutizmus új formáját kereső Habsburg uralkodókat. A Rákóczi-szabadságharc emigrációba kényszerített birtokosai közül kétségkívül a Rákóczi birtokok újraosztásával emelkedett udvari körökig a Károlyi család, vagy az ország keleti részein birtokosok közül ez időben kap főrendi címet a Vay, a Dessewffy család egy-egy ága. Ennek az „új" arisztokráciának sem lehet azonban egységes a megítélése, mert vannak sorai között, akik katonai, mások politikai vagy hivatalviselési érdemeikkel hívják fel magukra az uralkodó és a mai történetíró figyelmét, mivel jól illeszkednek abba a királyi centralizációs törekvésbe, amely a felvilágosult abszolutizmusra jellemző, mégsem nevezhetjük őket mindenben engedelmesnek, udvarhünek. Életem meghatározó korszakát töltöttem a levéltárban, aminek számomra legfontosabb szakmai eredményei között tartom számon, hogy a megye kisnemességének a feltárását elsőként kezdhettem el. A levéltár gazdagságát - úgy vélem - leginkább a kandidátusi disszertációm bizonyíthatja, amelyet 1999-ben védtem meg. Téziseinek szerkesztett és rövidített változatát szeretném kötődésem bizonyítékául az emlékkötetbe ajánlani.