Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Takács Péter: Várak, kastélyok kúriák Szatmár megyében

Bírói ítélettel meg nem támadható „tartozéka" volt a nemesi kúriának, fundusnak, udvarháznak, kastélynak, vityillónak, romladozó paticsfalu háznak, malomhelynek, szállásnak, hogy a tulajdonosa „országunk határain belül (az ország határai által közrefogott hercegi tartományokban is)... egy és ugyanazon szabadságnak" [una et eadem libertate] örvendezhetett... A „Dráva és a Száva között" is, „bármilyen... adó szedése alól, melyek idáig szokásban voltak, tökéletesen mentesek legyenek, miképpen országunk más részeinek többi nemesei is mentesek."

42 Nemcsak a személy, a fekvő tulajdon is adómentes volt. Ha jobbágy vette zálogba, használóját fejadóval terhelhették, de a fundus és a járulékai mentesek maradtak az adótól, fizetési kötelezettséget róttak azonban rá, valahányszor a diétán subsidiumot, insurrectionalis kötelezettséget vállalt magára a nemesség. A nemesi fundushoz, a nemesi udvartartáshoz „tapadtak" az allodiális földek - szántó, rét, szabad szőlők, gyümölcsösök, kertek, legelők, puszták, erdők -, s a kisebb királyi haszonvételek, a földesúri regálék (malom-, mészárszék-, kocsmatartás, boltnyitás, vásártartás, a vámmentes piacozás, híd- és révhasználat, a nádlás, a halászat és vadászat joga. Mária Terézia rendeletei nyomán az erdő óvásának,

43 a „tervszerű" erdőlés [faizás, épület- és tűzifa hasznosítása, erdei legeltetés, makkoltatás, vesszővágás, gubacsszedés, erdei gyümölcsök, gombák szedése, gyűjtése] felvigyázásának joga, idő teltével ezeknek növekvő haszna is. Ugyanakkor az insurrectionalis kötelezettség a nemes személyéhez és mindennemű ingó- és ingatlan javaihoz, telkéhez, települési fundusához, udvarházához, kastélyához, azok appertinentiális járulékaihoz - szántó, rét, erdő, kert - hozamához, a földesúri regálék hasznához is hozzátapadt. Mint ahogy - békés időben - mindezek és jövedelmeik mentesek voltak azországos hadiadótól, a vármegyei törvényhatóság fenntartásának költségeire szedett törvényhatósági-, vagy háziadótól. Ez utóbbi mentességgel szemben a nemesi vármegyék megalakulásától nemesi kötelezettség volt - közbizalom esetén - a megválasztott megyei tisztségek (alispán, szolgabíró, esküdt stb...) kezdetben egy, majd három évre történő vállalása. A választott tisztség elvállalásának megtagadását már Ulászló dekrétuma

44 is pénzbírsággal sújtotta. Ezt a törvényt többször megújították, majd pedig Mária Terézia rendelettel emelte a bírság összegét. Az említetteken túl az egyik legnagyobb terhe volt a kúriáknak, nemesi udvarházaknak az úriszéki bíráskodás. A szolgálóik fölött - nem kevés költséggel - az uradalom, a kúria és udvarház tulajdonosoknak kellett igazságot szolgáltatni.

45 A nemesi kúriát, kastélyt, udvarházat ezek nélkül a szabadságok és kötelmek nélkül - mint ahogyan a tartozékaik nélkül is - nehéz értelmezni. Legfeljebb az udvarház lakóépületének építészeti stílusát és - szerencsés esetben - a berendezését lehet elmesélni. 42 Uo. 29-46. 43 Magyar Erdészeti Okmánytár I-III. Kiadta: TAGÁNYI Károly. Bp., 1896. 44 Corpus Iuris Hungarici (a továbbiakban CIH), 1492: XXXIV. tc. 45 KÁLLAY István: Úriszéki bíráskodás a XVIII-XIX. században. Bp., 1985.