Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Takács Péter: Várak, kastélyok kúriák Szatmár megyében

irtatott cserjések az aliódiumot gyarapítják. Ezt a jobbágyok cenzus ellenében használták. Az allodiális rétet robotban kaszáltatta a földesúr.

36 A kastélyok, nemesi kúriák, udvarházak létének jogi háttere Ahhoz, hogy a nemesi kúriák, udvarházak, kastélyok funkcióját, lakóiknak mentalitását, a hagyományokat konzerváló szerepkörüket, és a történelmi idő múlásával változó lényegüket megértsük, a keletkezésükig kell visszatekintenünk. Bármennyire erőltetik az etnográfusok,

37 történelmi értelemben nincs kisnemesi „parasztház." Jogilag ez fából vaskarika. 1848-ig a telkeket, fundusokat, házakat, a kúriákat, kastélyokat, földesúri villákat, polgári és arisztokrata palotákat, zsellérházakat, a taksások bérelt telken épített viskóit, a gyepsori cigányok lakhelyeit, s a néhány forintnyi bérlet fejében magát és családját a nemesek antiqua sessioján „rakott" melléképületekben meghúzó zsidó viskóját is, a társadalmi presztízsnél is teljesebben minősítette a rendi szemlélet.

38 A magyarországi rendiség korában - 1351-től 1848-ig - a nemes szó nem díszítő jelző. Társadalmi státuszt, születési állapotot kifejező - szófaji meghatározása szerint - főnév. Mindenféle előfordulásában kiváltságok tapadnak hozzá, amik átháramlottak ingatlanaira is. Köznévként minősítő értelme volt, s ez elvileg mindazokra - az armális nemestől a hercegig - vonatkozott, akik beleszülettek, vagy „kiérdemelték," vagy megvásárolták és tovább örökítették maradékaikra, mint a géneket. Hogy mennyire meghatározta a társadalom szemléletét a nemességhez tartozás ténye és nosztalgiája, arról a városlakókat a 18-19. század fordulóján 36 MOL, UC 204:1. 1810. december 31. 37 Lásd a Magyar Néprajz VIII. Köznemesi kúria - kinemesi „parasztház" című fejezetét. Az Interneten: http://mek.oszk.hu/02100/02152/html/08/08/88. html: A témával foglalkozó jelentősebb tanulmányok, monográfiák: NYÁRÁDY Mihály: A Nyírség nemes házai. Néprajzi Értesítő, 1935. XXVII. 45-58.; VISKI Károly: Erdélyi népélet. Bp., 1941.; Uő: La vita populare in Transilvania. Bp., 1941.; Uő: Volksleben in Siebenbürgen. Bp., 1941.; BÁLINT Zoltán: Egy mezőségi nemes udvarház. Nép és Nyelv, 1943. III. 61-63.; KISS Lajos: Két nyírségi egykori nemesház. Etnographia, 1961. LXX. 599-604.; BAKÓ Ferenc: Parasztházak és udvarok a Mátra vidékén. Bp., 1978.; KISS Ákos: Egy nemesi közbirtokosság kúriaépítkezései. Ethnographia, 1979. XC. 354-376.; PRAZNOVSZKY Mihály: A Nógrád megyei nemesség lakóviszonyai a XIX. század első felében. In: Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve, VIII. Szerk. Salgótarján, 1981. 123-146.; CSERI Miklós: A kisnemesi építkezés sajátosságai a Kárpát-medencében. In: Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében. Szerk. CSERI Miklós BALASSA M. Iván - VIGA Gyula. Miskolc-Szentendre, 1989. 257-282.; DOMINKOVITS Péter: Kisnemesi lakóházak, gazdasági épületek a 19. század első felében. In: Kisalföld népi építészete. Szerk. CSERI Miklós. Szentendre-Győr, 1993. 283-298.; Uő: Nemesi lakóházak, gazdasági épületek leírása a 18. századi Sopron megyéből (1764-1789) Ház és ember, 1994. 9., 39-53. 38 Ezt a földhöz, telekhez, ingatlanhoz, településhez való viszonyt a köznapi szemléletben az országgyűlési törvényeknél is hatályosabban rögzítette és éltette Werbőczy Hármaskönyve. A Biblia mellett valószínűleg ez volt a Magyar Királyság területén és az Erdélyi Nagyfejedelemségben a leggyakrabban forgatott könyv. Paragrafusait ugyan annulálta az 1848-as törvényalkotás, s minden ízében megsemmisítette a dualizmus kori polgári törvényalkotás és a Csemegi Kódex - Büntető és Polgári Törvénykönyv -, de szellemét a dualista kor sem száműzhette a magyarság társadalomszemléletéből.