Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Takács Péter: Várak, kastélyok kúriák Szatmár megyében

összekapcsolta a földesurat szolgálónépeivel. Ahogy 1848-tól hátrálunk vissza az időben, ez a patriarchális viszony úgy mélyül, s egyben úgy durvul is. A másik - időben visszafelé haladva - egyre szorosabb jellemzője a kúriáknak, udvarházaknak, földesúri kastélyoknak, váraknak, hogy nemcsak lakhelyek, hanem majorságok és gazdasági központok is. Egy-egy birtok, egy-egy család, olykor egy-egy közbirtokos tulajdonközösség „adminisztrációs", szervező, és a megtermelt, illetve szolgáltatásként begyűjtött javak elosztásának központja is. Ilyen viszonyok és állapotok közepette nem különülhet el a földesúri lakhely a majorságtól. Nemcsak a konyha és a kamra... Az istállók, az ólak, kutricák, a méhes, a szérűk, a raktárak, a pincék, a vermek, a hombárok, az aszalók, a sör- és pálinkafőző üstök is a kúria portáján, udvarán, fundusán, a nemesi telken épülnek meg és foglalnak helyet. Kiszorítják onnan, ellehetetlenítik a parképítő szándékot mindaddig, míg a határrendezések és birtok-elkülönözések meg nem teremtik a stabil tanyák kialakításának a lehetőségét. Bizonyságul érdemes a Szatmár vármegyében rendházat tartó jezsuitáknak a „vallásalap" javára összeírt „kúriáját" szemrevételezni. A jezsuiták Szatmár vármegyében Homok, Berence, Saár és Szárazberek községekben birtokoltak ingatlanokat. Javaikat 1814. december 30-án írták össze a kamarai tisztviselők. A conscriptorok Homokon találtak egy kúriát, amit a rend tagjai építettek 36 évvel korábban nyers és égetett téglákból. A Homok „helység déli végén épült kúria... öt szobából, konyhából, tornácból" állott. Mellette „nyers téglából..., szalmával fedett cselédház, " vályogból épült istálló, szekérállás, kukoricagóré, fakávás ásott kút, „szérű cséplőhellyel, benne négy hombár, " disznóhízlaló. A fundust körbe kerítették, a kerítésen belül gyümölcsfák termettek. Építettek a jezsuiták Homokon kőből is egy kúriát, annak fundusán „fából egy alsóházat", csűrt is fából, nyomtatóhellyel. Ide egy hajdúházat is „ragasztottak". Ennek a kúriának is körbekerítették a fundusát.

35 Saár helysége Szatmár vármegyében egészen a Kováts családé volt, de a família nem a községben lakott. Kuriális telkükön egy „hasznavehetetlen romépület,... tatarozni sem lehet." Majorsági állatokat nem tartottak a faluban. A romos kúria tartozéka volt egy „négyköves vízimalom, " amelyik csak „tavaszi és őszi vízbőség idején forog". Mellette fából épült, szalmával fedett, szobából, konyhából álló molnárház. A határt jobbágyok usuálták, s a Mária Terézia által elrendelt urbárium szerint szolgáltak. Három háznép kuriális telken lakott. Három házas zsellér is szolgált a famíliának. Ezek csak rétet használtak. A kúria tartozéka volt a közös erdő - a jobbágyoknak benne háztartásonként két-két öl tűzifa földesúri lakhelyre szállítása ellenében faizási joguk volt tűzi- és épületfára -, a közös legelő, melynek használatáért vaj szolgáltatással tartoztak. A kuriális jövedelem része a búzából, rozsból, kukoricából adott kilenced. A kúriához tartozott még „két elhanyagolt" földesúri tölgyerdő is, melyek ötévenként teremnek makkot. A jobbágy robottal 35 MOL.UC 204:1. 1810. december 31.