Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Takács Péter: Várak, kastélyok kúriák Szatmár megyében

az apai szőlőhegyen egy darab szőlő. A kúriához tartozott a „Csillo-malom". Ez csak esős időben „forgott". Tartozékként írták össze a település többi nemeseivel közösen fenntartott „száraz-vámot" is. A kúriához szolgáló alattvalók három „szeren" (egymástól elkülönülő falurészen) - Báthory-szer, Éhmező, Prényi-szer (Perényi) - laktak. A Báthory-szeren élők évenként 60 forint cenzussal, két vágótehénnel, a földesúr kocsmájára adott 100 köböl borral, 100 karácsony-tyúkkal és 300 tojással tartoztak uruknak. Földesúri dézsmát mindenféle mezei termékükből adtak. Háztartásonként szedtek két, illetve egy köböl makkot. Ezt megválthatták egy-egy quarta (negyed köböl) ocsúval vagy korpával. Venniük kellett évenként 210 sókockát a földesúr háztartása számára, s azt a kúriába fuvarozni. A só és a fuvar árába a 60 forint cenzusból hatot elengedett az uraság. A Prényi-szeren élők Szent Márton napján fizettek 16 forintot. A kocsmára adtak 32 köböl bort. Jobbágyonként az egész telkesek 6-6, a féltelkesek 3-3 tyúkot, 24-24, illetve 12-12 tojást. Makkolásért háznépenként egy-egy disznót. A Prényi-szeren is volt Dóczy Andrásnak „ egy puszta kastélya " a „ hozzá tarozó épületekkelfallal bekerített kerttel, melynek neve Barátkert. " Ez utóbbiban egy jó pince. Valamikor a szerzetesek bora zamatosodott benne. Mellette „ allódiális kert puszta házzal. " A romos kastély tartozéka volt egy két szekér szénát termő rét, s fordulónként 54-52 és 24 hold szántó. Dóczy András meggyesi kúriájához szolgáltak Matolcsról, Gyarmatról, Kisarból, Tarpáról, Szatmár (itt egy „puszta curia nobilitaris," és járulékai is a Dóczy Andrásé volt) és Németi

32 mezővárosokból, Madaras, Krassó, Berencze, Komorzán, Tartocz és Kányaháza falvakból.

33 Bármerre követjük az összeírókat, úrbéri leltározókat, konfiskálókat, háramlási jogon az udvarházakat, kastélyokat, magvaszakadt földesúri hagyatékokat a kincstár számára foglalókat, a felségárulási perekben elítéltek javainak öszszeíróit, leltározóit, minden esetben hasonló jogi, tulajdonosi és életmódbeli változatokkal találkozunk. A kúriának, kastélynak, nemesi udvarháznak, mint hajdan az uradalmi központot alkotó várnak, tartozékai, járulékai és szolgálónépei vannak.

34 Szatmár vármegyében az 1530-as évektől az 1820-as évekig több tucat udvarházat, másfélszáznál több kúriát, kastélyt is tucatjával írtak össze az arra illetékesek. Minden esetben járulékaival együtt. A pénzhiányos jövedelem miatt nálunk 1848-ig virulens a jobbágyok természeti szolgáltatása. Önmagában már ez sem tette lehetővé, hogy a kastélytulajdonosok, kúria-lakók udvarházaikba zárkózzanak, s a szántóvető, állattartó szolgálónépektől elzárkózzanak. 1848-ig - az individualizáló liberalizmus jogi egyenlőséget deklaráló győzelméig - egyfajta patriarchális viszony is 32 Szatmárnémeti 33 MOL, UC 1:17. 1619. november 18. 34 Az aprólékos pontossággal tájékozódni szándékozók figyelmét a Magyar Országos Levéltár U et C (Urbáriumok és Összeírások, Urbaria et Conscriptiones) fondjára hívjuk fel.