Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok távoli és közeli tájak múltjából - Radics Kálmán: Bihar első évei (1945-1947)

(a közgyűlési tárgysorozatok ismeretében) Bihar megyében is az önkormányzati jogok sajnálatos csorbulásainak. Az igazgatás-önigazgatás alakulása (szervezetek, tisztségek és irataik forrásértéke) A törvényhatóság a feudális és a polgári korszakban - területi önkormányzati szervezetként - középfokú területi igazgatást látott el. A rendiség időszakában ez nemesi vármegyéket, szabad királyi városokat, kiváltságolt kerületeket és széki szerveződéseket jelentett, ekkor még saját törvénykezéssel. A rendi jellegű önkormányzatiság 1848-tól alakul át fokozatosan a polgári viszonyoknak megfelelően, különösen pedig az 1870-es, az 1886-os és az 1929-es rendezésekkel egyre szűkítve az önkormányzati jogokat. A törvényhatósági hatáskört a polgári időszakra szóló érvénnyel az 1886. évi 21. tc. állapította meg. A megyét, mint jogi személyt a „közönség" képviseli, amely testületi jogokat gyakorol önkormányzati keretekben, az önkormányzati jogok a testületi szervekben jutottak kifejezésre, közülük elsősorban a törvényhatósági bizottsági közgyűléseken, illetőleg ezek választmányaiban és bizottságaiban. A törvényhatósági bizottság újkori vármegyei és városi képződmény, mint ahogyan maga a törvényhatóság is a 19. századtól neveztetik hivatalosan így. Feudális nemesi megyei elődje a vármegyei közgyűlés, 1848-tól 1870-ig-pedig a népképviseleti alapú megyei bizottmány. Az 1870-es 42. tc. szerint a vármegyei és a törvényhatósági jogú városi törvényhatóság egyetemét a bizottság képviseli. A törvényhatósági jogú város hatásköre a polgári vármegyéével egyezett meg, azzal a különbséggel, hogy a városok nem csak másodfokon, hanem elsőfokon is intézték ügyeiket és külön gazdasági tevékenységet fejtettek ki. A törvényhatósági bizottság tagjai az 1929. évi XXX. tc. hatályba lépéséig fele részben a legtöbb adót fizetőkből (nyers virilizmus) kerültek ki, fele részben pedig választottakból. Az említett tc. szerint a bizottság kétötöd részben virilis, kétötöd részben választott, egyötöd részben pedig az érdekképviseletek, a vallásfelekezetek és a szakszerűség (állami vezető hivatalnokok) képviselőiből tevődött össze, kiegészülve az örökös tagokkal és a törvényhatóság vezető tisztviselőivel. Amíg a Horthy-korszak előtt a helyi önkormányzatok a szakigazgatás nagy részét is ellátták az általános igazgatás mellett, addig az új érában tovább szűkítve az önkormányzatokjogkörét egyre inkább kiépülnek a kormánytól függő kihelyezett igazgatási szervek. A kormányt a főispán képviselte a törvényhatóságban, adott viszonyok között még kormánybiztosként is erősítve a centralizációt. A közgyűlés elnöke a főispán volt, de a választmányokban tevékenykedő vármegyei tisztviselők szerepe (pl. az alispáné) alapvető. A törvényhatósági jogú városok élén is a főispán állt, első tisztviselőjük pedig a polgármester. A törvényhatósági bizottság főbb feladatai: törvényhatósági szabályrendeletek alkotása; választandó tisztviselők megválasztása; felírási és politikai jog gyakorlása, s ennek érdekében kapcsolattartás más törvényhatóságokkal; a költségvetés és a zárszámadás