Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

II. Várostörténeti tanulmányok - Henzsel Ágota: Paléták és palétások a nyíregyházi tanyákon

1834 májusában a gazdálkodószék jegyzőkönyve rögzítette, hogy a kaszáitatás az erdőn, Simán és egyebütt palétások által fog megtörténni.

16 A szűkszavú híradásból nem derül ki, hogy új tisztségviselővel van dolgunk. Ezt csak a következő évi bejegyzés mutatja meg, amikor részletesebben kifejtették a palétások teendőit. A közmunkaként mindenkit érintő kaszáláskor „ a kirendelést a tanyákon most is fennálló palétások, bent pedig a városban minden utcákból különösen kinevezendő személyek tegyék, akik a kirendeltek közül megjelenteket a helyszínén öszveírni, és egy különös deputációnak név szerint bejelenteni"^

1 tartoznak. A kaszálást a palétások ezúttal a tanyai lakosok körében szervezték. A városban ugyanaz a munka utcánként kinevezendő személyek irányítása alatt történt. Velük kapcsolatban úgy tűnik, most szándékosan nem említettek sem palétát, sem palétást. Az új palétások nem a városhoz, hanem a város határában levő tanyákhoz kötődtek, a tanyai igazgatás képviselői lettek Nyíregyházán. Megjelenésüket a tanyákon bekövetkezett változások tették szükségessé. Nyíregyháza határának felosztása az újratelepítés után, a 18. század közepén az alföldi nagyhatárú mezővárosokéhoz volt hasonló. A települést belső legelő vette körül, a nyugatra messze elnyúló határrészt szállásföldek foglalták el, külső legelőként pedig néhány év elteltével közeli pusztákat béreltek. A nyíregyházi határ egyedi vonása, hogy a szállásföldet a gazdák nem egyenként osztott parcellák szerint, hanem kisebb-nagyobb rokonsági csoportokban fogták művelés alá, és építményeiket a közös terület meghatározott részén, egymás közelében emelték.

18 így jöttek létre Nyíregyházán a szállásföldek egész területére kiterjedő csoportos szállások, a speciális településformát képviselő bokortanyák. Már az 1779-ben végzett egyházlátogatás, canonica visitatio alkalmával feljegyezték a nyíregyházi evangélikus gazdákról (akiknek ekkor éppen nem lehetett saját papjuk), hogy részben városi házukban, részben határbeli földjükön laknak, ahol se böjtöt, se ünnepnapot nem tartanak. A katolikus papnak járó díjat megadják ugyan, de azt sem mindenki személyesen, hanem egyik a másik által.

19 1785-ben az országos összeírás alkalmával megszámozták a lakóházakat. Nyíregyházán a városi házak után folytatólagosan következtek a tanyaiak, minden ház és kunyhó, ahol ember lakhatott, meg lett jelölve.

20 АII. Józsefkori katonai felvétel térképén részletesen ábrázolták a nyíregyházi szállásokat. Több mint 60, névvel is jelölt tanyacsoport volt már ekkor a város határában 21 A tanyai építmények között emberi lakhelynek alkalmasakat is emeltek, hogy ne kelljen na

ponta kijárni a távoli földekre. Mivel a gazdálkodás teendői nagyrészt a tanyán zajlottak, szinte soha nem maradtak egészen néptelenek. A gazdák a mezőgazdasági munkák idején tartózkodtak ott, télen állataik teleltetésére használták, miközben lakóhelyük a városi ház maradt. A határbeli szállásokon állandó jelleggel a cselédként, zsellérként foglalkoztatott népesség, többnyire férfi élt. Leginkább a tanyai cselédség és a kóborló idegenek számlájára írták a gyakran előforduló mezei kártételeket és lopásokat. Az első városi tisztviselő, akinek működési területe hangsúlyosan a város határára, így a szállásföldekre is kiterjedt, épp ezért a rendészeti feladatokat ellátó mezőbíró volt. Az 1790-es években választottak először két mezőbírót, akiknek feladatai közé tartozott a szállások és kertek vizitálása, a kémények vigyázása, 16 SZSZBML, V. A. 101/a. Jegyzökönyvek és iratok. 5. köt. 844. sz. 17 GALAMBOS - KUJBUSNÉ, 2001. 202. 18 BALOGH, 1970. 221-231. 19 KOVÁCS, 1998. 163. 20 BALOGH, 1982. 108. 21 PÓK, 1996. 55.