Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - H. Németh István: Szabolcs megye birtokviszonyai a 16. század második felében a dikajegyzékek tükrében

megtalálható dikajegyzéket választottuk ki, hanem az 1549-es

6 mellett az 1553., 1566., 1574., 1588. és 1598. évi adójegyzékeket vettük sorra.

7 A 17. század első éveinek vizsgálata nem vezetett volna eredményre, hiszen a következő, 1602. évi Szabolcs megyei dikajegyzék mindössze három évvel követi az utolsó általunk vizsgáltat. Módszerünk során követtük a Maksay által használt portaszám-beosztást, vagyis a 100 porta feletti, 11 és 99 porta közötti és a 10 porta alatti kategóriákat vettük alapul. Szabolcs legnagyobb birtokosa e század második felében - megszakítatlanul - a Báthory család volt, akiknek 1549-ben és 1553-ban kiemelkedően sok birtokát írták össze a dikátorok: 1549-ben a család összes tagja 1136 portát birtokolt, ebből Báthory András 718, özvegy Báthory Bertalanné 122, Báthory Imre pedig 156 porta esetében szerepelt a jegyzékekben birtokosként. 1553-ban hasonló arányban találkozunk a család tagjaival: Báthory András 880, Báthory Imre 322, özvegy Báthory Bertalanné pedig 131 adózó portával rendelkezett. A következő adójegyzékekben már sokkal kevesebb adózó portával rendelkeztek, de ennek elsősorban az az oka, hogy a család tagjai adómentességgel rendelkeztek. 1566-ban 298, 1574-ben 301, 1588-ban 187 portával, 1598-ban pedig - amikor nem porták, hanem házak szerint írták össze az adózókat - 358 házzal rendelkeztek. Utóbbi esetében Báthory Szaniszlóé volt a törzsbirtok 234 összeírt adózó házzal. A Báthoryak mellett a Kállay család volt szinte az egyetlen, amelyik meg tudta őrizni helyét a nagybirtokosok között. 1549-ben 786, 1553-ban 924, 1566ben 584, 1574-ben 172, 1588-ban 133 porta, 1598-ban pedig 482 ház birtokosai voltak. A 16. század közepéhez képest a visszaesés szembetűnő, de még mindig jelentős telki állománnyal bírtak. A család esetében feltűnő, hogy az eddig egy kézben lévő törzsbirtokok aprózódása figyelhető meg, amelyek a század végére ismét Kállay György kezén gyűltek össze. A Török család 1549-ben közel 400 (387), 1553-ban pedig mintegy 300 (292) portával szerepel a jegyzékekben. Furcsa, hogy 1566-ban nem írtak össze hozzájuk tartozó birtokot, míg 1574-ben 116 portával rendelkeztek. 1588-ban Török István nevével mindössze 85 és fél porta esetében találkozunk, 1598-ban pedig összesen négy ház birtokosaként jegyezték fel. Az ok részben feltehetően a család általános elszegényedésével és eltűnésével magyarázható. A megye hagyományosnak nevezhető nagybirtokosai közé számított a Várday család, akik 1588-ig szerepelnek birtokosként az adójegyzékekben, 1549-ben 514 portával (Kisvárda nélkül, ami ugyan a Várdayaké volt, de ekkor Fráter György uralta - 208 porta), 1553-ban 808, 1566-ban 249 adózó porta mellett nagyszámú, de nem részletezett portaszámú birtok gazdái voltak, amely 1574-re 187 portára csökkent. Hasonló folyamatnak lehetünk tanúi a Parlaghy és az Ibrányi család esetében. Előbbiek a 16. század közepén még a 100 porta fölötti birtokos réteghez tartoztak (1549-ben összesen 271, 1553-ban 130 porta), de ez a szám a század végére jelentősen megcsappant: 1574-ben még összesen 124 adózó portájukat írták össze, 1588-ban már csak 29 porta, 1598-ban csupán 15 ház után adóztatták jobbágyaikat. Az Ibrányiaknál már nem ennyire nagy a visszaesés, hiszen az 1566. és 1574. évi összeírásban 76, illetve 74, az 1588. éviben azonban már ismételten 100 fölött: 113 portányi adózó népességet birtokoltak, 1598-ban pedig 193 és fél jobbágyháztartással bírtak. Arra sajnos nincs módunk, hogy a porta és a ház közötti mennyiségi adatokat átszámítsuk, de megfigyeléseink szerint ez a két mennyiség nagyjából megfeleltethető egymásnak, tehát sem birtokcsökkenéssel, sem pedig növekedéssel nem számolhatunk esetükben. Az 1549-ben nagybirtokosok között emlegetett családok közül a Bajonyakat említhetjük meg, akik mindössze az 1553. évi adójegyzékekben 6 MAKSAY, 1990.681-713. 7 Az adójegyzékek jelzetei: MOL, E 158. 41. köt. fol. 145-165. (1553), fol. 251-270. (1566), fol. 129-174. (1574), fol. 381^22. (1588), fol. 456-477. (1598)