Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Csorba Sándor: A Kölcsey nemzetségrend leírásainak forrásai, változatai

jegyzéseket közöl, és a részletek megismerése érdekében a Kende család tárgyszavához utasítja olvasóját. Itt úgy fogalmaz, hogy a honfoglalás után Kölese volt a birtokhelyük, ezért erről nevezték el a család tagjait, mígnem a 14. században a közös törzsből két főág vált ki, a Kölcsey és a Kende, majd ez utóbbi ismét két fővonalra bomlott: a cégényi és a csekei ágra. így az általa felvázolt nemzedékrend azonos a Szirmayéval, azzal a többlettel, hogy a Dénes fia János fia Györgyöt ismét György (1423) követi, akitől aztán a Kölcsey családot eredezteti. A Kölcsey család iratai között található benedekfalvi Luby Károly kéziratos munkája A Kölesei Kölcsey Nemzetség története... címmel,

13 amelyet csak az elmúlt évtizedben ismerhettek meg a szakmabeliek.

14 A fennmaradt kéziraton az áll, hogy a szerző 1884. március 5-én készítette el munkáját Nagygécen, és az eredetiről 1898. április 28-án lemásolta Kölcsey Dezső joghallgató. Luby Károlyról (1830-1907) tudjuk, hogy Szatmár vármegye főszolgabírója, majd járási gyámja, végül megyei levéltárnoka volt. Sokat tevékenykedett a magyar heraldikai és genealógiai társaság levelező tagjaként is. Anyja révén rokonságban állt a csekei Kölcsey Adámnéval és Kende Pálnéval. Kölcsey Dezső személye azért figyelemre méltó, mert nyugdíjas éveiben ő írta meg a Kölcsey család történetét. Luby Szirmayra és Kölcseyre hivatkozva a Szirmay-féle megoldást dolgozta ki a kezdeti idők elágazásának tekintetében. Ugyanakkor azonban tovább is viszi az ágakat mind a Kende, mind a Kölcsey családok folyamatának bemutatásával. A Kölcsey család nemzedékrendjét a Kölcsey Ferenc - Matuznai Fruzsina család leszármazottjaitól kezdve adja elő bár részletesen, de kevéssé adatolva. Munkája így is hiánypótló, telve sok nélkülözhetetlen családi szál feltárásával. Karácsonyi János 1900-ban adta közre a magyar nemzetségekről szóló könyvét. Ebben úgy fogalmaz, hogy a Kölcsey és Kende családok közös őse a Szentemágócs nem. Elmondja, hogy két testvérről van szó, akikre 1229-ben emlékeznek, és ősi fészkük a Baranya, Tolna vármegyei Mágócson volt. Itt építtettek monostort Szent Péter tiszteletére, és 1251-ben ennek javára adományozott Apsa ispán neje, Erzsébet. Ágait tekintve négyet különít el, a Tolna-Baranya, a Valkó, a Szabolcs-Zemplén megyeit és a Czégényit. Ez utóbbit azzal is bizonyítja, hogy amikor 1288-ban I. István fia, II. Mikó átíratta a cégényi monostor 1181. évi alapítólevelét, II. Mikót a Szentemágócs nem tagjának nevezik.

15 A cégényi ág három hajtását különíti el. A kezdetekkel kapcsolatban feltételezi, hogy 1181 előtt Kölese ispán királyi adományban birtokokat kapott a Szamos és Tisza egybefolyásának vidékén. Az 1181. évre megépíttette a cégényi monostort, s a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére avatta fel, majd javakat adományozott a javára. A második hajtást I. Ététől eredezteti, akinek három fia közül I. Miklós 1274-ben Tolna megyében zálogosított, II. Ete 1274-1291 között Tyúkod egy részének birtokosa I. Mikóval együtt, akinek még Szekeres és Zsarolyán is a tulajdonában volt, de az 1308 előtt bekövetkezett halálával magva szakadt. Karácsonyi nyomatékkal hangsúlyozza, hogy szerinte Ete nem azonos Ond honfoglaló vezér fiával, ugyanis őt a Baár-Kalán nemzetség ősének tekinti. A harmadik hajtás ősének Mátét jelöli meg 1291. évi adattal, és Dénes nevű fiáról (1291-1308) elmondja, hogy ő örökölte I. Mikó javait, de el is veszítette, ugyanis Károly Róbert idejében (1310-1342) összeesküvés gyanúja okán a koronára szállt a birtok, és csak Nagy Lajos engedte vissza 1344-ben, aki megerősítette a Cégény monostora kegyuraságában is. így öt fia a teljes birtokon osztozott, vagyis János 13 HBML, XIII. 17. l.d. 1-20. 14 CSORBA-NYAKAS, 1993. 65-70. 15 KARÁCSONYI, 1900. 971.